Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. rat tökéletességeinek ismeretére vezet. Az arg. ideologo. az eszmealkotásból kimutatja, hogy Isten az absolut szépség, minden művészet netovábbja; az arg. noetic, az Ítélet alkotásból, hogy 0 az absolut igazság. Az arg. ethic, abból, hogy az ember erkölcsi lény vezeti le, hogy Isten létezik és hogy ő az absolut szentség; végül az arg. relig. seu mystic, abból, hogy az ember kegyelemre szorul, levezeti az isteni Gondviselést, ahogy Isten hű, igazmondó, hosszú- tűrő stb. Azonfelül nem mulasztja el a bizonyítókokat meg- védeni a kriticismus (Kant, Fischer) és a positivismus (Spencer stb.) ellenvetései ellen, úgy, hogy Isten létéről és mindenoldalú felelősségéről alaposan meggyőz, mindent fel- használ a legfelségesebb Istenfogalom ébresztésére, végül meghatóan festi az atheismus káros következményeit. Látnivaló, hogy e második könyvben fényesen jelent- kezik Schell Dogmatikájának jó oldala, de sajnos, rossz oldala is. Ilyen túlságos eredetiség, önállóságra törekvésből folyó kifogásolandó részlet Schell fejtegetése az aseitasról, egy új felfogását adja az aseitasnak. amit positiv aseitas- nak nevez, szerinte Isten causa sui saját mindenható gondo- lata és akarata által I. 335. az aseitas egy örök isteni actus, logikai és ethikai önmegvalósítás I. 272., az aseitas logikai- lag és ethikailag megokolt ismereti és akarati actus. »Isten végtelen lénye valamint örök tökélyű önléte ép oly személyes actusának köszönhető, minő az időbeni világteremtés akarása. Isten ép úgy önmegokolása a végtelennek, mint a véges világ oka,« 373. »Lehetetlen az aseitast komolyan venni, hacsak Isten létét mint saját akarati actusát nem fogjuk fel, amely actus egyben szükségképeni is, szabad is« II. 26. Sőt ha Isten nem volna önmagának oka, »úgy Isten létének elfogadása az okság törvényének tagadása« II. 20., »a posi- tiv aseitas Isten önmegvalósító léte önokság rítján, önalkotó bölcsesség önmagát akaró akarás utján.« — Ez a felfogás azonban téves, helytelen, mert világos ellentmondást foglal magában. Hogy lehetne valami önmagának oka ? Minden működés feltételezi, legalább logice, gondolatbelileg, a mű- ködő előz® létét, avagy működhetik-e valami, ami még nem 26í>
