Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

265

és a destructiv kritika két szélsősége közt ingadoznak.« Hasonlókép ékes szavakkal ecseteli a szentirás méltóságát bámulatos bölcsesség, mélyértelműség és sokoldalúság csoda- művének tüntetve fel a bibliát. Igen éleselmójűen a könyveket igy csoportosítja: »Első helyet foglalja el az objektiv dogmatikus törvénykönyv, benne foglaltatnak az alapvető igazságok, tények és törvények. Ezen dogmatikus alapra épül aztán fel a subjektiv átérzés, bensősóg irodalma, melynek gyúpontja a Psalterium. Ezután jön a prófétai védelem korszaka, a hitetlenség törvényszegés és elvilágia- sítás ellen. Miután a Thorah-törvény vallása a profétailag szellemibbé tétetvén, maradandósága biztosíttatott, föltűnik a bölcselő reflexió kora, természetesen gondolatai keletiesen apokalyptikus symbolikába burkolvák . . . Az uj szövetségi irodalom az egész fejlődési folyamat koronája, amely haladó fejlődésben világosan mutatkozó tudatosság, célra- törekvés, kielégítő magyarázata csak oly okság lehet, melynek előrelátása felöleli az összes évszázadokat és a közreműködő erőkön is uralkodik.« Gyönyörű szép a Szent- írás és a hagyomány összehasonlítása is. »A hagyomány, úgy- mond, a kinyilatkoztatott igazságot oly mértékben és alak- ban nyújtja, mint az üdv és hit szükségletei igénylik, és amely a legkisebbnek is megfelel, egyszerű ez csomónélküli Pistis alakjában, amely Deut. 30. 11—14. értelmében min- den szívnek könnyen megközelíthető; ellenben a Szentírás oly fenségességben nyújtja, melynek mélyébe a leggyakor- lottabb és legélesebb gondolkodás sem képes akár csak sejtő pillantással, még kevésbbé világosan belátni; oly bőségben nyújtja, hogy a hívő lélek előtt egy uj világ tárul fel, amelynek eszményi sphaeráiban és mélységeiben az ész könnyebben eltéved, mint a világ átkutatásában. A hagyomány alakjában Isten szava igénytelen a kisdedek számára, a Szentírás alakjában nagyszerű az arra hivatottak számára, hogy igazi Gnosisra vigye őket és hogy nagy- szerűsége által minden emberi nagyzó képzelgést megszé- gyenítsen. Ennélfogva a hagjmmány nem annyira a Gnosis mint a Pistisre szolgál, igen az előbbire is való secundär