Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
MAGYAK EGYHÁZI SZÓNOKOK. 219 kedni. Márta sürgölődik és Mária az׳ ő szent igéjét hall* gatja. Szintén úgy vagyon nekik dolgok, mint az egy test- béli tagoknak, melyeknek különb-különb tisztük. Ülvén a Jézusnak lábaihoz, hallgatja vala az ö beszédét. Valami do- log, de inkább mindenkor lábaihoz vetik Urunknak az evan- gelisták e Máriát. Mikor Lázár meghalt vala, lábaihoz esék és monda: Uram, ha itt lettél volna, meg nem halt volna az én atyámfia. Feltámadásának napján is lábát akarja vala illetni. Itt is azonképen lábaihoz üle és úgy hallgatá az ő szent igéjét. Nem csoda, hogy ilyen igen kedveli idvezí- tőnknek lábait: mert akkoron nyeré bűneinek bocsánatát, midőn azokat könyhullatásával mosogatá, hajával törölgeté, szájával ápolgatá és drága kenettel megkené. Méltó vala■ azért kedvelni azokat a szent lábakat, melyeknél az ő szám- tálán és fertelmes bűnei megbocsáttattanak».1 Mindeneket egybefoglalva, hálát mondhatunk az isteni gondviselésnek, mely a magyar katholikus egyház romjain megkönyörülve, minden átmenet, minden előzetes iskola tanai és hagyományai nélkül csodásán ajándékozott meg Telegdi M. nagy alakjával, kire a magyar katholikus egy- házi ékesszólás szeretettel és büszkeséggel mutathat és mondhat magáénak. A naiv, legendás postilla, a hitújítás, török hadak és belső villongások elől félrevonulva örökre elnémult; helyét a hitujítók beszédeiben a szenvedélyes, a gyűlölködve vitatkozó és személyeskedő egyházi beszéd lé- pett, mely három egymással folyton versengő felekezetre darabolta a protestantizmust. Most lépe küzdtórre Telegdi M.; nem személyeskedik, nem vitatkozik, első szava: sokat vétkeztünk. Ihonnan belül és kívül; és miután bánkódva sorolta volna fel mi saját egyházán kívül történt, kezeit szívére téve, őszinte nyíltsággal és fájdalommal vallja be saját egyháza szolgái- nak hibáit. Mindig higgadtan okosan, hazafiasán oktat, ta- nít, buzdít. Az ő beszédei semmi mentségre nem szorulnak; nem 1 Nagy boldogasszony. III. 653. 1.
