Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Nyőgér Antal: Egyházi könyvtilalom

EGYHÁZI KÖNYVTILALOM.

Dictinius püspök, Turibius elődje, priscillián eretnek volt és eretnek-könyvet is írt, utóbb megtért, az anyaszent- egyház vissza is fogadta, de előbb megkövetelte, hogy eretnek-könyvét kárhoztassa, mit Dictinius meg is tett. Dictinius eretnek korában írt könyvét sokan nagy becsben tartották és szívesen olvasták. »Ezek azt gondolják, írja Leo decretalis-levelében, hogy Dictinius emlékéről sokat kell tartani, de ha már valamit kell az ő emlékére adni, akkor az ö megtérését tiszteljék inkább, mintsem bukását. Ok ugyan nem Dictiniust, hanem a priscillián-eretneket olvassák és azt helyeslik, amit az tévedve tanított, nem amit jó útra térve, maga is választott. Ámde ezt büntet- lenül senki se merészelje tenni és nem is katholikus az olyan, bárki légyen az, aki nemcsak az anyaszentegyház által, hanem maga a szerző által is kárhoztatott könyvet olvas«.1

Eutyches archimandrita téves tant tartalmazó könyveket írt és küldött szerteszéjjel a szerzetesházakba. Özséb dóriiéi püspök 448-ban ezeket eltiltatni kéri a konstantinápolyi zsinaton.

Eutychesnek e könyveit eltiltja a konstantinápolyi tartományi, úgyszintén kárhoztatja 451-ben a chalcedoni egyetemes zsinat. E zsinat első ülésén történt, hogy, midőn az agg Theodoretus cyrusi püspök belépett, az egyp- tomiak fölkiáltottak: »Nestorius mesterét igazítsátok ki«. Ez a püspök nagyon sokat írt vallási kérdésekben, de az

159

Priscilliani adulterina sunt emendatione corrupti, haereticum se noverit judicandum, quoniam qui alium ab errore non revocat, seipsum errare demonstrat.«

1 Baron. 447. XIII. és Leon. P. Ep. 91. c. 16. CC. 00. ed. Col. 1588. föl. 387. C. »Dictinii tractatus, quos secundum Priscilliani dogma conscripsit a multis cum veneratione legerentur, cum si aliquid Memoriae Dictinio tribuendum putant, recuperationem ejus magis debeant amare, quam lapsum. Non ergo Dictinium, sed Priscil- lianum legunt et illud probant, quod errans docuit, non quod correctus elegit. Sed nemo hoc impune praesumat, nec inter catholicos censeatur, quisquis utitur scripturis, non ab ecclesia solummodo catholica, sed etiam a suo auctore damnatis.