Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint

8

DR. HORVÁTH ISTVÁN.

régi szokását és a régi szabály útmutatását, — jelentést tettek ezen apostoli Szentszéknek, főleg a hitkérdésekben felmerülő veszedelmekről, hogy ott orvosoltassanak legkivált a hitnek bajai, a hol a hit megfogyatkozást nem szén- vedhet. (L. Sz. Bernát 190. levelét.) A római pápák pedig, — amint az időkörülmények és viszonyok kivánták, ־— majd egyetemes zsinatok összehivásával, vagy az egész föld- kerekségén szétszórt Egyház véleményének kikutatásával, majd részleges zsinatok által, majd az isteni gondviselés által nyújtott egyéb segédeszközök alkalmazásával — mint megtartandót megállapították azt, amit isteni segítséggel, mint a Szentirással és az apostoli hagyományokkal meg- egyezőt ismertek fel. Ugyanis nem azért igértetett Sz. Péter utódainak a Szentlélek, hogy az ő sugallatával új tant hirdessenek, hanem hogy támogatásával az apostoloktól hagyományozott kinyilatkoztatást, vagyis a hitletétet szentül megőrizzék és híven kifejtsék. Az ő apostoli tanaikat el is fogadták a tisztelendő atyák mind, és az igazhitű szent egyháztudorok tisztelték és követték; teljes tudatában annak, hogy sz. Péter ezen széke mindig ment marad minden tévelytől, a mi Urunk, Üdvözítőnk által az apostolfejede- lemnek tett Ígéret szerint: »En imádkoztam érted, hogy hited meg ne fogyatkozzék és te majdan megtérvén, erősítsd meg atyádfiáit«.

Az igazságnak és a soha meg nem fogyatkozó hitnek ezen kegyelme Péternek s utódainak e széken azért adó- mányoztatott Istentől, hogy kiváló tisztüket mindnyájuk üdvére használják, s Krisztus egész nyáját a tóvely mérges táplálékától elvonva, a mennyei tan eledelével táplálják, s hogy megszűnvén a szakadás alkalma, az egész Egyház egységében megóvassék és alapzatára támaszkodva, szilárdul megálljon a pokol kapuival szemben.

Minthogy pedig épen napjainkban, — midőn az após- toli tisztség üdvhozó tevékenységére legsürgősebben szűk- ség van. — nem kevesen találkoznak, kik tekintélyét csorbítani iparkodnak; mindenképen szükségesnek tartjuk, ezen kiváltságot, melyet az Isten egyszülött fia a leg-