Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
A ]'APAI IURI8DICT10 JOGI TERMÉSZETE. 95 vány, melyről e köz-zsinat intézkedik, az u. n. causae maio- rés esete. (Ld. Cone. Trid. Sessio XXIY. die 25. Novem- bris 1551.) E határozmányban kimondották, hogy a római pápák a régi egyházfegyelem szellemében legfőbb hatalmuknál fogva egyes súlyosabb eseteket az egész egyházra kitérje- dőleg az ő saját Ítélkezésüknek fentarthatnak.« נ Ezen casuistikus határozatokon kívül más, általános elvi határozmányok e zsinaton a pápai iurisdictió tárgyá- ban nem alkottattak, amely körülményből azonban a pápai hatalom és jogkör rovására vezető következtetést levonni teljesen indokolatlan és téves eljárás lenne. Ennek akarta bizonyára maga a zsinat is elejét venni, midőn egy clau- sula salutarisban egyenesen kijelenti, hogy összes határo- zatait olykópen óhajtja értelmeztetni, hogy azok által az apostoli szók tekintélye teljesen érintetlenül és épségben hagyatik: »Postremo s. synodus omnia et singula, quae de morum reformatione atque ecclesiae disciplina in hoc Con- cilio statuta sunt, declarat ita decreta fuisse, ut in his salva semper auctoritas Sedis apostolicae et sit et esse intelligatur.« (Ld. Cone. Trid. sessio XXY. die 8. Decem- bris decr. de ref. cap. 21.) Az eddig felsorolt zsinatok tehát — mint láthatni — a pápai iurisdictióról vagy csak egyes magvas elvi kijelen- tóseket tettek, vagy pedig egyes pápai jogosítványokról rendelkeznek, de a pápa egyházkormányzati jogkörének egészét felölelő, részletes, kimerítő tételes intézkedéseket nem tettek, a pápa egyházi szuverenitását a maga teljes- ségében nem tisztázták, a Szentírásban Péter egyházfőnök- ségére vonatkozólag foglalt tételekből levonható, s az egyház- kormányzat gyakorlati követelményeire alkalmazandó elve- két tételes szabályok formájába nem öntötték. Pedig erre ad Rom. Pficem transmittant, reservata eidem Stmo sententia de- finitiva.« 1 »Merito Pontifices Maximi pro suprema potestate sibi in eccle- sia universa tradita causas aliquas criminum graviores suo potuerunt peculiari iudicio reservare.«
