Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
A PÁPAI lURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE. 81 mát nem juttatták még úgy felszínre, mint az az egyház területi s számbeli növekvésével, tévtanok, szakadások beáll- tavai történt. így nagyon is megérthető, bogy az egyházi kormányzatnak középpontja az ősi kereszténységnél eleinte egyedül a püspök, majd valamivel később a megyei zsinat (synodus provincialis) lön. Igen számos és nagyfontosságú ügy, mely manapság az apostoli szentszék elintézésének van kizárólagosan fentartva, mint pl. a püspökök elitelese, letétele, fontosabb dispensatiók megadása stb. azon ősállapo- tok gyakorlata szerint személyesen a megyés püspök, avagy utóbb a tartományi zsinatok hatáskörébe volt utalva. Oly fontos és széles hatásköre volt akkortájt ezen tartományi zsinatoknak, hogy róluk vette ama kornak egész egyház- alkotmányi szervezete elnevezését. Ez az u. n. zsinati szer- vezet és alkotmány (Synodalverfassung), amely körülbelül a III. századtól a VI. századig virágzott. Ezen kor egyházalkot- Hiányának főjellegét abban találhatjuk fel, hogy az egy- házkormányzat nevezetesebb ügyeinek elvégzésére a metro- polita és sufíragán püspökei gyakorta tartományi zsinatra gyülekeztek, ahol azután nem a metropolita, hanem a püs- pökök többségének felfogása volt az irányadó. Hogy mily nagy súlyt helyeztek e korban a tartományi egyházgyüle- kezetek megtartására, kitűnik onnan is, hogy már az após- toli kánonok és többrendbeli zsinati határozmány rendel- kezese szerint évenkint legalább kétszer kellett a tartomány püspökeinek zsinatra gyülekezniük és pedig: pünkösd ne- gyedik hetén és őszszel, október közepe táján, hogy ott a metropolita és suffraganeusai közös egyetértéssel döntsék el a fontosabb egyházügyeket, mert az apostoli kánonok 33-ának kijelentése szerint sem az egyes püspököknek nem volt szabad jelentékenyebb vagy bonyolultabb ügyet saját szakállukra, a metropolita tudta s beleegyezte nél- kill elintézni, s másfelől az utóbbinak sem volt meg- engedve suffraganjainak hozzájárulása nélkül egyháztarto- mányi ügyeket végezni. Az egyház ezen ősi korában tehát az egyházkormányzat úgyszólván teljesen a tartományi zsinatokon összpontosult, hol a metropolita a sufíragán Hittudományi Folyóirat. 1898. 6
