Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

791

idéznek latin klasszikusokat, Dantet, Corneillet, Guari- nit, Racinet, Stendhalt. Musset-t, Lamartinet stb., azután Luthert, Proudhont stb. Járatos a törvényszéki elnök és a tábornok sz. Tamásban és Leibnitzben is. Az irodalmi néz- letek pedig nagyban járulnak az előadás élénkítéséhez.

Dunaud abbé munkájában különben hiába keresnek a hitetlenség tragikumát. Hisz erről nem is lehet szó, mert az orvostudor jóhiszeműen téved. Kapunk azonban mégis bizonyos drámai megoldást. A tíz hosszas vitatkozás után a tábornok, akit a törvényszéki elnök téritett ‘meg, levelet ír az orvosnak, amelyben az Istenember személyét állítja előtérbe. Az orvos ezekkel felel: »Én is keresztülmentem a hitetlenség expeditioján. Yeni, vidi, vici!« Szavait Lamartine egy költeményével fejezi be: »Uralkodjál, oh Jézus, mindenha igazságoddal! Istenünknek imádunk!«

Azt sem lehet a tudós abbétól rossz néven venni, hogy lelkesedik a keresztény tudomány és bölcselkedésért. Néha-néha e körülmény, főleg hazafias okból, túlzásra ragadja. Legyen elég a következő idézet: »Ritkán lehet találni a kereszténység történetében nagy theologusra, aki hasonlóképen ne lett volna nagy filozófus . . . Említsem föl a mi nagy francia férfiainkat ? Eénelon. Bossuet, Male- branche a legtisztább speculatio terén szereztek nagy dicső- séget. Ha pedig azon tudósokra fordítjuk figyelmünket, akik a szentatyák irataiból gyűjtötték össze a keresztény- ség hagyományos tanait, a legnevezetesebbekre, mint Pata- vius és Thomassinusra a XVII. században, s napjainkban Franzelia és CigiHara bibornokokra: akkor meg fog ben- niinket lepni bölcseleti ismereteiknek nagy bősége«. (II. 211.)

Ama hét név között nehéz lesz Malebranchenek meg- érdemletten nagy helyet adni, s azt hiszszük, hogy maga Cigliara bibornok is tiltakoznék, hogy egyenlő nagyságot mérnek neki a Franzeliáéval.

A szöveghez való, főleg tudományos idézetek és jegy- zetek mintegy száznegyven oldalnyi terjedelemben követ- keznek egy-egy kötet után. Az olvasó legalább nem rémül el szöveg közben az idézetek apparátusától. A jegyze