Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

A páros viadal és a középkori fölfogás a becsületről

784

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

ellentmondásban állanak a dolgok természetével és az igaz- sággal, amelyet nem derítenek föl, hanem elhomályosítanak. A páros viadal nem bizonyíték, hanem babona; folytatja a császár; ellenkezik a joggal és az értelemmel; azért csak az emberiség söpredékét, a felségsórtőket, méregkeverőket■ és orgyilkosokat parancsolja nyilvános páros viadalra szőri- tani, de korántsem azért, hogy az igazság kiderüljön, hanem abból a célból, hogy az illetők bűnhődjenek, ami egyúttal mindazok elrettentésére is szolgál, akik szemtanúi lesznek a látványnak.1

Frigyes császárnak ez a fölfogása az úgynevezett kisebb •császári jogban is alkalmazásra talált. A II. rész 69. fejezete kijelenti, hogy a biró előtt folyt páros viadalokban ártat- lanok legyőzettek, a vétkesek pedig győztek: azért a páros viadal tudatlan, ostoba emberek vakmerősége, miért is a ■császár eltiltja.1 2

Ebben Frigyis császár egyébiránt a római pápák tanítását követte, akik, mint főnnébb megjegyeztük, már a IX. százévben állást foglaltak az úgynevezett istenítéletek ellen. így I. Miklós 858—867. évben, V. István 885—891, II. Sándor 1061 -1073, III. Celesztin 1191—1198, III. Ince 1198—1216, III. Honorius 1216—1227. Jellemzi ezt a kort, amit Ince pápa Henrik, strassburgi püspöknek írt: »Licet — úgymond — apud judices saeculares vulgaria exerceantur judicia, ut aquae frigidae vel ferri candentis sive duelli, hujusmodi tamen judicia Eqclesia non admisit, cum scriptum sit in lege divina: Non tentabis Dominum Deum tuum.«

1 Huillard-Bréholle : »Historia diplomatica Friderici IJ.» IV. 106. Az eredeti szöveg így szól: Non tam vera probatio, quam quae- dam divinatio dici potest, quae naturae non consonat, a jure communi .deviat, aequitatis rationibus non consentit. — Nec mirum, si lese majestatis reos, homicidas furtivos, atque veneficos pugne subjicimus (non tam judicio quam terrori); non quod in ipsis nostra serenitas justum existimat, sed quod in eorum penam et aliorum exemplum publice in conspectibus hominum sub tremenda probationis specie tales constitui volumus homines.

2 Endemann kiadásában 1 Kassel, 1846. 108. lap.: Duellum est -enim petulantia.