Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dyonisios Areopagita iratainak hitelessége

Ítélnünk. Dyonisios egyébiránt legszigorúbb bíráját Pa,ulus drban találta, aki a »Heidelberger Jahrbücher« 1835. év- folyam 1070. s köv. lapjain egész haragját kiönti erre »az önkéntes hazugra és merész csalóra«. Azóta azonban nyu- godtabbak leütünk s beláttuk, hogy itt inkább helyén van a történeti megítélés mint az erkölcsi megbotránkozás. Ebben a pontban az ókor nem volt oly szigorú; majdnem azt mondanák, hogy a régi írók éppen oly kevéssé tartják csalásnak a pseudo-epigraphont, mint mi az álnevű Írást.

Dyonisios iratainak korára nézve Frothingam »Stephan bar Sudaili« (1896.) című művében azt a nézetét nyilvánítja, hogy Dyonisios egy szirus nyelven írt munkából merített, melynek címe »Sz. Hierotheo könyve az Istenség rejtett titkairól,« melynek szerzője »Stephan bar Sudaili,« szerze- tes és mystikus volt, aki Kr. u. oOO körül élt. Koch H. nem osztja ezt a nézetet, sőt erről a könyvről úgy véleke- dik, hogy Dyonisios iratai nyomán keletkezett volna. Koch ellenkezőleg arra utal. hogy Dyonisios munkája szorosan egybefügg a neo-platonismussal s különösen utolsó neve- sebb képviselőjének Proclusnak (f 485.) tanaival.

Jahn A.1 már 1888-ban kimutatta Dyonisios csodá- latos nyelvezeti rokonságát a neo-platonicus proclussal és abból azt a következtetést vonta le, hogy az utóbbi nem át alt egy Dyonisios keresztény munkáiból is meríteni. Funk imént idézett értekezésében azt jegyzi meg erre, hogy éppen megfordítva áll a dolog,.

Stiglmayr J. S. J. ez utóbbi nézetet alaposan megvilá- gosítja.2 Pontos összehasonlítást Proclusnak »De malorum subsistentia« c. műve és Dyonisios-nak De div. nőm. 4. fej. közt. Az a mód, amint mindketten tárgyukra térnek és Dyonisiosnak teljesen megváltozott szólásmódja ennek a

> Dyonisius Areopagita. Sprachlehre und sachliche Blüthen- lese aus Dyonisios dem sogen. Areopagiten zur Anbahnung der phi- lologischen Behandlung dieses Autors.

‘ Der Neuplatoniker Proklus als Vorlage des sogenannten Dyo- nisius Areopagita in der Lehre vom Uuebet. Hist. Jahrb. d. Görres- Ges. 1895. 253. s köv. lap, 721. s köv. lap.

776 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.