Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
AZ ERKÖLCSI RENDSZEREK. 747 Mert joggal tagadja meg valamely praetendált kő tő formától a törvény nevet, mely jogigényét a valószínűség, mondjuk kisebb-nagyobb valószínűségnél tovább nem viszi. Lehet ugyanis néha, bizonyos konkrét körülmények között a való- szinűség oly nagy. hogy midőn egy különleges csekedetről szó van. gyakorlatilag az erkölcsi bizonyosság helyét pótolja joggal, mely a cselekedet erkölcsi jellegéhez szükséges, de elég is. Liberatore, midőn az igazság külső ismérvéről érte- kezik, imigyen szól : »Revocandum huc est, certitudinem moralem quandoque strictiore, quandoque latiore significa- tione usurpari. Cum pressius sumitur, tunc reapse talem firmitatem sonat, quae nullum dubitandi relinquit arbitrium. At cum latiore sensu accipitur, tunc nonnisi gravem proba- bilitatem significat, ac talem, quae ad rectam prudentemque operationem loco certitudinis haberi possit.«1 S mi az alapja a megkülönböztetésnek ? Már mondtuk, hogy az erkölcsi rendben Isten bölcsességén s akaratán kívül két fontos tényező szerepel, melyeknek érvényesülési hatása figyelmen kívül nem hagyható, s mely két tényező javarészben adja meg az ezen rendben uralkodó bizonyos- ságnak az erkölcsi jelleget, t. i. az emberi ész és akarat. Ezt fentartva s elismerve, könnyű belátni, hogy e két tényező a gyakorlati életben előforduló erkölcsi tárgyak, a változó konkrét viszonyok ilyetén vagy olyatén állása szerint külön- böző, majd nagyobb, majd kisebb hatálylyal befolyásol- hatják az erkölcsi rend keretén belül váltakozó dolgok menetének folyását s önként érhető következménykóp majd nagyobb, majd kisebb számban merül fel a kivétel az erkölcsi rendben nyilvánuló következetes törvényszerűség alól, anél- kül azonban, hogy az eltérések által az uralkodó törvény- és szabályszerűség lényegileg megzavartatnék s a törvény- szerűségből származó, az alapjaiból felépült erkölcsi bizo- nyosság lényegileg bizonyosságnak lenni megszűnnék. Miután igy a dolgok menete különböző mértékben áll a teremtett erkölcsi tényezőknek befolyása alatt s az önmagában állandó J. m. 155. 1.
