Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
72 DR. HORVÁTH ISTVÁN szerpapi minőség többé el nem enyésztethető, mert mara- dandó, a személylyel válhatatlan kapcsolatban lévő állapot, melyet sem apostasia, sem házasságkötés meg nem szüntet; amiért is például a visszatérő apostatált papra a reá már korábban feladott egyházi rendet újólag feladni szentségtörés nélkül nem lehet. Habár másfelől a rendi teendők és jogo- sítványok gyakorlata büntetéskópen (censura, suspensio ab ordine), vagy valamely közérdekű okból végleg vagy bizonyos időtartamra megvonható. — A iurisdictio természetére, szerzésére és elenyésztére vonatkozó általános szabályok ellenében a pápai joghatóság tekintetében azonban szintén kivételes elvek forognak fenn. — A pápai joghatóság tar- talmi és alaki különbözőségét más joghatósághoz képest már láttuk; szerzésére nézve pedig azt tapasztaljuk, hogy a »missió«,melylyel más egyházközegekre a iurisdictionalis hata- lom átruháztatik, itt abban az értelemben, mint amazoknál, nem érvényesül. — A római szentszék tudvalevőleg ősidőktől fogva választás utján töltetett be; eleinte a XI. századig a római klérus és a nép, utóbb II. Miklós pápa rendel- kezése értelmében (»In nomine« Can. I. D. 23.) a bíbornoki testület által — a bíbornok püspökök kezdeményezésével — választatott, mihez egyideig még a császári megerősítés is járult. Határozottan elleneztetett és tiltottnak tekintetett a pápai utódnak az előd által való kinevezése, amely módját a pápai szók betöltésének némely régibb kánonista meg- engedettnek találta. — A választás azonban az apostoli szék betöltése esetében egyáltalán nem bír azzal a jelentőséggel, mintha a választók — tehát régente a római klérus a néppel, utóbb a bíbornoki testület — a választás ténye által az egyházfőnöki joghatóságot átruháznák a megválasztottra. Mert már azon régi jogelvből is, hogy: »nemo plus iuris transferre potest, quam ipse habuit«, következik, hogy az említett pápaválasztók — a római klérus, a nép, a bíbor- noki testület — nem adhatnak ily joghatóságot, hisz ők még csak az egyház képviselőiül sem tekinthetők, mert erre a pápa elnöklete alatti egyetemes zsinat van hivatva. — A pápai hatalmat az egyház isteni alapítója személyesen s
