Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
AZ ERKÖLCSI RENDSZEREK. 743 között az. hogy míg a fizikai bizonyosság alapját tevő inductio oly tényekből történik, melyek a természeti szükség- szerűség törvényeinek vannak alávetve, mely törvényeket■ csak az Alkotó akarata függeszthet fel kivételesen, addig az erkölcsi bizonyosságot eszközlő inductio oly tényekre támaszkodik, melyeknek jelentkezésében Isten bölcsességén és akaratán kívül az emberi ész és akarat is veszi ki többé- kevésbbé a maga részét. Ott az események és tények követ- kezetes egymásutánja s rendszeres ismétlődése az egyszer s mindenkorra megállapított természeti renden baziroz, hol Isten a kizárólagos tényező: itt a tünemények rendszeres következe- tessége s újból való jelentkezése több-kevesebb hatálylyal a véges, korlátolt, változékony emberi észhez és akarathoz, mint tényezőhöz van kötve. Szándékosan mondtuk, hogy a tér- mészeti és erkölcsi rend körébe vágó részleges, particularis ítéletek, mint egyes tünemények kifejezői, valamely anali- tikai elv közbenjárásával ruháztatnak fel általános jelleggel. Mert míg egyrészt minden bizonyosság gyökerében csakis az ellentmondás elvének alapján jöhet létre, tehát a fizikai ■és erkölcsi bizonyosság is, — hiszen minden bizonyosság a mondott elvre kell hogy visszavezethető legyen — más- részt a természeti és erkölcsi bizonyosság, vagy ami egyre jön, a részleges tapasztalati ítéletek általános, tehát szűk- ségképeni s bizonyos jellege közvetlenül az oksági elv ere- jéből növi ki magát, mely az induotiónak ezt a két elvet szolgáltatja: causae naturales eosdem semper producunt effectus, leges naturae sunt constantes.1 S az erkölcsi okok ugyancsak természeti okok, melyek jellegöknek megfelelő, következetes állandósággal működnek. E körülmény a két rendbeli bizonyosságnak igaziságát biztosítja. Megkülön- bözteti azonban őket a metafizikai bizonyosságtól az, hogy az analitikus jellegű előtétéihez, melyből a metafizikai bizo- bizonyosság fakad, egy másik csatlakozik, melynek igazsága majd a természeti rendben, majd az emberi élet nyilvánuUgyanott 182., 183. 1.
