Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
738 DR. STUCKNER JÁNOS. szokták, est status, in quo animus objecto firmiter adhaeretr sine ulla dubitatione aut oppositi formidine. Csakhogy a tárgyak különbözősége szerint, melyekre a bizonyosság vonat- kozik, a bizonyosság lényegét alkotó ei’ős beleegyezése (assensus) a léleknek más és más alappal bírhat. Mert az a beleegyezés és az azt eszközlő indító okok ereje majd a dolog természetében és az eszmék azonosságában, szükség- szerű kapcsolatában bírja alapját, vagy a tapasztalatban és a természeti törvények állandóságában, vagy mások tanúbizonyságában és azon általános s állandó, mondhatni, törvényekben, melyek szerint az emberek élete igazodik, így van megadva az alap a bizonyosság három fajtájának megkülönböztetésére: a metafizikai, fizikai s erkölcsi bizo- nyosságra. A metafizikai bizonyosságnál az ellenkezőnek lehetetlensége abszolút, feltétlen; a fizikainál az ellenke- zőnek lehetetlensége ugyan nem abszolút, feltétlen; hanem bizonyos a természeti törvény változatlanságánál fogva; az erkölcsi bizonyosságnál az ellenkezőnek lehetőségét sem az eszmék azonossága, sem a természeti törvény ki nem zárja, hanem kizárja azon törvény állandósága, mely szerint az emberek cselekedni szoktak. E szerint a különböző tudomá- nyok különböző bizonyosságra igyekeznek szert tenni. A ma- thematikus nem elégszik meg sem a fizikai, sem az erkölcsi bizonyossággal; neki mathematikai, vagy. ami mindegy, metafizikai bizonyosság kell. A természettudós nem a méta- fizikai bizonyosságot keresi kutatásaiban; az erkölcsi ki nem elégíti ugyan, de megelégszik a fizikai bizonyossággal. A moralista azon tárgy természetéhez képest, melylyel foglalkozik, megnyugszik abban, ha erkölcsi bizonyossággal tud valamit megállapítani; mert reá nézve lehetetlen akár a metafizikai, akár a természeti bizonyosság elérése. Követ- kezésképen, midőn a moralista a kötelezettségről, névszerint a törvénynek kötelező erejéhez szükséges bizonyos ismere- téről, vagy a cselekedetre nézve a megengedhetőség iránti gyakorlati bizonyosságról beszél, mást nem kíván, nem követel, mint az erkölcsi bizonyosságot. Ezt azonban nem úgy kell érteni, mintha az erkölcs-
