Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
két kánon hozzácsatolását kívánja: 1. Ha valaki azt állítja, hogy a római pápa hit- és erkölcsi határozmányokban nem kárhoztathat bizonyos tételeket a szerzők által használt értelemben, vagy azt vitatja, hogy a pápának hit- és er- kölesbe vágó határozatai csak külső hallgatásra (engedelmes- ségre), nem pedig belső értelmi hozzájárulásra köteleznek, átok alatt legyen. 2. Ha valaki mondja, hogy a pápának hit- és erkölcsbeli határozatai, melyek az egész egyházat kötelezik, a többi pásztorok akár hallgatag, akár kifejezett hozzájárulása előtt, tévedésnek lehetnek kitéve, vagy hogy lehet e határozatokat egy jövendő zsinathoz felebbezni: átokkal legyen sújtva. A 70. észrevétel (observatio) pedig a következő három kánont kívánja csatoltatni a javaslati kánonokhoz: 1. Ha valaki mondja, hogy a római pápának hatalma nem terjed ki minden egyetemes zsinat fölé. 2. Ha valaki állítja, hogy a római pápa Ítéleteit az egye- temes zsinathoz lehet megfelebbezni. 3. Ha valaki vitatja, hogy a római pápák, midőn mint a hit és erkölcs legfőbb tanítói szerepelnek, nem csalatkozhatlanok, vagy hogy vala- mikor tévedtek: átok alatt legyen. Az észrevételek 84-e pedig a következő két kánont csatolná a javaslat kánon- jaihoz: XVII. kánon: Ha valaki mondja, hogy a püspö- köknek rendes joghatósága az egyházban, melynek kor- mányzatára a Szentlélek rendelte, nincsen a római pápának, mint legfőbb hierarchának alávetve, XVIII kánon: Ha valaki állítja, hogy a római pápának a hitre s erkölcsökre vonatkozó s az egész egyházat illető Ítéleteivel, mint téve- déstől nem mentesekkel szemben, valódi és belső engedek mességet tanúsítani nem kell, vagy, hogy ítéleteit egy jövendő zsinathoz szabad felebbezni: átok alatt legyen. Már ezen észrevételek is tanúsítják, hogy a zsinati atyák a pápai csalatkozhatlanságnak a javaslati szövegből való kihagyását nem helyeselték, hanem azt óhajtották, hogy ez a kérdés is belevonassék a zsinati tárgyalás körébe. De az így nyilvánult óhaj nem volt eléggé nyomatékos és méltó a tárgy fontosságához; ezért gondoskodni kellett, hogy e kívánság megfelelő alakban nyerjen kifejezést az A PÁPAI IURISniCTIO JOGI TERMÉSZETI;. 703
