Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
A PÁPAI IURIsmCTIO JOGI TERMÉSZETE. 67 és kötelem (magistratus et officium) válhatatlan kiegészí- tájéként, hanem valamely (egyházi) törvény különleges rendelése folytán (ex speciali legis concessione) illeti meg a jogalanyt, az egyházi személyt. Ily vonatkozásban az egyházjogban — a szokott nyelvhasználat szerint — Judex ordinarius alatt értendők oly egyházi közegek, kik jogható- ságukat nem valamely különleges megbízatás vagy fel- hatalmazás, hanem méltóságuk (hivataluk) és kötelmük (vi dignitatis vel officii) címén gyakorolják. E szerint rendes joghatóságról szólhatni minden oly esetben, ahol joghatóság valamely egyházi hivatallal (méltósággal) és pedig állandóan, tartósan van összekötve,1 akár isteni, akár emberi (egyházi) jog rendelkezéséből. Van tehát isteni, és van egyházi jogon sarkalló rendes joghatóság. Az első — vagyis isteni —• jogcímen csak két rendes joghatóság létezik: a római pápáé és a (megyés) püspököké. Utóbbiaké, mint az apostolok jog- utódaié (qui vocati in partem sollicitudinis), kiknek jog- hatósága csak egy területileg és személyileg korlátolt egyház- megyére terjed ki, sőt ezen belül sem feltétlenül és korlát- lanúl érvényesülhet, hanem a subordinatio hierarchica elvéhez képest a pápai rendelkezés előtt meghajolni köteles; korlátolt továbbá még annyiban is, mennyiben az eximált, vagyis a püspöki hatóság alól kivett dolgokra és személyekre egyáltalán ki sem terjed. Mint isteni jogon, az egyházalapító rendelkezésén sarkalló' másik rendes joghatóság: a római pápáé tűnik szemünk elé, mint Krisztus helyettese s földi kormányzójáé, melynek emberi jog és akarat (a saját magáén kívül) korlátokat nem szabhat lelki hatalma gyakorlatá- ban, kiben az egyházi hatalom és joghatóság telje ossz- pontosul; ő az egyetemes és legfőbb Judex ordinarius, kit sz. Péter apostol fejedelem utódjaként az egyházuralkodói és kormányzati hatalom összesége, a plenitudo potestatis meg- illet; 6 — mint már a flórenci zsinat is kijelenti — Krisztus 1 L. Phillips Kirchenrecht 1846-ban. 144. oldal: »Eine i. ordinaria wird da angenommen, wo — sei es durch göttliches oder kirchliches Gesetz — mit einem Amte eine Kirchengewalt und zwar auf die Dauer verbunden ist.« 5*
