Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Török Kálmán: A jogász érsek

A JOGÁSZ ÉRSEK.

— Tanulmány.' —

»Ecce Sacerdos magnus: magnus officio, magnus merito ; magnus praemio, magnus suffragio ; magnus officio, quia episcopus; magnus merito, quia dignus coelo ; magnus praemio, quia beatus; magnus suffragio, quia noster patronus.«1

eseioNFOGLALÁsuNK évezredes fordulóján az ünneplő nemzet N m Ps! hála-tüze magasan lobogott hajdankori daliás időnk ^tsbűtSi bőseinek emlékeinél. A nagy elődöknek a haza körül szerzett érdemeit számba vette az igazságos történelem, soha ki nem haló dicsőségöket ércbe-kőbe véste és halba- tatlanságukat milliók szívé-ajka virrasztva őrzi.

Erkölcsi tőkénk a mult; Carlyle szerint: egy nagy tanulólevél. Ügy becsesebb, így hasznosabb a jelenre. Ámde bármily féltékenyen őrzött tőkénk legyen is a múlt, — a haza fiaiban él; a nagy tanulólevél csak akkor foglal mól- tán helyet a nemzeti hagyományok kincses ládájában, ha a haza fiai abból merítik a tettre buzdulás lelkesítő szavát.

A hazának vannak nagy fiai; a fiáknak vannak nagy tettei. A múlt ölelkezik a jelennel. Büszkeségünk, boldog- ságunk, hogy szerepünk nem egyedül a »laudator temporis acti . . .«

1 Hugo a s. Victore, Serin. 19. de Divers.

40“