Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Ambrus István: Samassa érsek mint hitvédő

620

DE. AMBRUS ISTVÁN.

elszakítani s vele szembeállítani volt törekvésük: akkép az evangéliumi óletfegyelem s a keresztény erkölcsök gyö- keres kiirtására uj, mint mondják, tisztán emberi, terme- szeti erkölcsi rendszer megalkotásán fáradoznak; gonosz céljok igazolására fordítván el Dávid próféta igaz és szent mondását:« Az egek ege az Űré, a földet pedig az emberek fiainak adta.« (Zsolt. 113, 16.) Adta, igen; de nem egyébért, mint hogy az örök, változhatlan törvények szerint, szabadon, mindenekelőtt önjavukról gondoskodva sáfárkodjanak rajta, és sáfárságukról egykor a teremtőnek, a legfőbb kormány- zónák, a legbölcsebb törvényhozónak, az örök-éber gondvi- selőnek, a csalhatatlan bírónak számot adjanak.« 1

»Az önérzet, a tisztelet, melylyel önbecsünknél fogva önmagunknak tartozunk s melyet másoktól megkövetelünk ; a szabadság gyakorlása és felhasználása és végül a tenné- szetünkben rejlő tökélyesbiilési képesség érzete, foka, kifej- tése, melyeket az uj igazság apostolai igaztalanul az erkölcsi rend alapigazságainak adnak ki, mindezek legelső alapelvek nem lehetnek. Mert hogy az ember mindezekben az igazság, a bölcseség s jogosság szoros korlátain könnyen túlcsap, józanul nem tagadható. Avagy mást mutat a kevélyek, kérkedők, önteltek, vakmerők, féktelenkedők, párbajozók, öngyilkosok, lázadók viselkedése?«2

»Ezek alapján nyilván tévesnek s a legszentebb érdé- kekbe ütközőnek kell tartanunk a föntebb vázolt ellenséges tant, melynek hirdetői a józan bölcseletnek, melytől elfor- dúlnak, az egyháznak, melyet rágalmaznak, minden bizo- nyitékait mellőzve, igazabban szólva: megvetve, nem átall- ják állítani, hogy a természeti törvény s evvel az emberiség egész elméleti s gyakorlati erkölcsi rendszere, Isten teljes kizárásával, önmagában megállhat s létezik, úgy, hogy az ember akkor is, ha Istenről mi bizonyosat sem tud. de még csak tudni sem kivan, de sőt Istennek nemcsak min- den természetfölötti kinyilatkoztatása és működése nélkül, hanem még a természeti rendben nyújtott megvilágosító

1 1888. évi papnyugdijint. gy. m. b.

־ U. o.