Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Hám Antal: Jefte

JEFTE.

3

virrasztót! népe felett, mentse öt meg most is a veszélytől, melybe bűneik sokasága sodorta. S az Úr »megkönyörüle Ínségükön«.1

Míg az ammoníták Gálaádban ütöttek tábort, Izrael fiai Maszfában gyülekeztek össze. Mivel azonban közöttük nem akadt férfi, aki a hadsereg vezetésére alkalmas lett volna, Jeftére irányozták tekintetüket s neki ajánlották fel a fővezérséget. Jefte el is fogadta, de csak oly feltétel alatt, 11a az ammonítákon esetleg nyert győzelem után is feje- delmükül ismerik el. A követek megígérték, mire a nép is fejedelmévé választotta.

Az új fejedelemnek első lépése mély politikai belátásra vall. Jól tudta ő, hogy az ammoníták hadierejét kicsinyleni nem lehet. Azért, nehogy a megveretés s vele a bukás esélyeinek tegye ki Izrael országát, egyezkedés útján akarta először megszüntetni azt a feszültséget, mely Izrael és Ammon fiai között azon birtokra való igény miatt támadt, mely az »Arnon határaitól Jábokig és a Jordánig terjedt«.2 Két ízben küldött követeket az ammoníták királyához Jefte anélkül, hogy fáradozásaikat siker koronázta volna. Hiában adta értésükre, hogy Izrael igaz úton jutott a kérdéses földdarab birtokába, s ha ez nem volna is, az a háromszáz esztendő, mely alatt a héber nép e földet bírta, elég jogot ad, hogy azt magukénak mondhassák. Am az ammoníták királya hajthatatlan maradt, s így Jefte kénytelen volt fegyverre bízni a döntést.

De mielőtt ütközetre került volna a dolog, Jefte - Votam vovit Domino, iliceus: Si tradideris filios Ammon in manas meas, quicunque primus fuerit egressus de foribus domus meae, mihique occurrerit revertenti cam pace a filiis Ammon, eum holocaustum offeram Domino«.3

Az Ur meghallgatta népének imáját, elfogadta bűn- bánatát, s Jefte diadallal tért vissza övéi közé.

Mi az ütközet után történt, a Szentírás így beszéli

1 Bír. X. 15. s.

» Bír. XI. 12—13.

3 Bi». XI. 30. 31.

1*