Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Fejér Gerő: A bűnök megkülönböztetése faj és szám szerint
A BŰNÖK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE. 4M Ez a, fogalom tehát »erkölcsi tény« új lényiséget jelent, különbözőt a »tény« fogalmától. Állapítsuk meg tehát ennél is az anyagot és alakot. Anyagát képezi a szabadakaratból származó tény. fizikai teljes lónyiségében, alakját pedig az a jelleg, melyet az így tekintett tény az erkölcsi rendhez való viszonyából merít. Ezért tulajdonképen minden erkölcsi tényben három részt különböztethetünk meg. Elementum materiale, elementum formale és elementum morale-t. Az de- mentum materiale maga a határozatlan fizikai tény; elemen- tűm formale, a fizikai faji jelleg, melyet a szabadakaratból származó tény tárgyától, céljától és körülményeitől kölcsö- nöz: az elementum morale pedig azon viszonylagos tulajdon- ság, melyet akkor ölt magára a cselekedet, ha szembe állítom az erkölcsi renddel. Az elementum morale és formale össze- kötve alkotja az emberi ténynek fizikai lényegét, és pedig az első a fizikai lényiségnek anyagát, a második pedig alakját. Az így alakult fizikai lényeget pedig összekapcsolva az elementum moráléval, megkapjuk az erkölcsi fcényd, melynek anyaga lesz a fizikai lényeg, alakja pedig az elementum morale. Vegyük elé most már újból a, fölhozott példát. A meg- szólás vétkes cselekedet. Elementum materialéját képezi a beszéd mint szervi működés; elementum formaléját, a hiba. mely körül a beszéd folyik, hozzáadva azt, hogy mind a kettő szabad akaratból származik; elementum formálóját pedig azon erkölcsi jelleg, tulajdonság, melyet az erkölcsi rendhez való viszonyából merít. Ez pedig a ténynek rossza- sága, ferdesége. Látható ebből is. hogyr az emberi tény erköl- esi jellegét nem önmagából veszi, hanem kívülről, egy rajta kívül eső dologhoz való viszonyából. Ezért, midőn a bűnök faji megkülönböztetéséről van szó. nem belső, hanem külső maxime, quia concordat, vel repugnat ordini morali a Deo constituto, legi aeternae, rectae rationi. Hinc si reflexionis defectu aut igno- rantia non cogitatur illa, congruentia vel discrepantia actionis cum ordine, tunc licet' actus libere exerceatur, bonitatem vel malitiam non induet. Aliud est enim moralitás actus, aliud ejus entitás mera physica. Müller: Theol. Moralis. Lib. 1. Trac. IV. §. 97. Hittiulomílnyi Folyóirat. 1898. 31
