Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Fejér Gerő: A bűnök megkülönböztetése faj és szám szerint
478 szűkebb értelemben a »faji« lényegiségre szorítkozik s midőn a. lényegiségről minden hozzáadás nélkül van szó, mindig a faji lényegiséget értjük, mert az egyedi végtére is nem egyéb, mint a faji lényegiség.1 Ezért faj alatt általában a dolognak bevégzett lénye- get értjük. Faji különbség alatt pedig egy dolognak lénye- gében való eltérését egy más dologtól,1 2 3 Egyediség ellenben nem egyéb, mint a faji lényegi- ségnek lényegtelen tulajdonságok, illetve járulékok alatt való megjelenése. Egyedi különbözet alatt pedig nem értünk egyebet, mint két vagy több dolognak ezen lényegtelen tulajdonságaikban, illetve járulékaikban való eltérését egy- mástól. Ha két dolog még ezekben sem különbözik egy- mástól, akkor megvan a tiszta, számszerinti különbözet. Röviden összefoglalva a mondottakat: a faji különbözet a dolgok lényegére, az alkotó, lényeges jegyekre, az úgynevezett attribútumokra támaszkodik : az egyedi különbözet ellenben a járulékokra: míg a tisztán számszerinti különbözés a lények egyik legáltalánosabb sajátságában, az egységben bírja alapját, amennyiben a számnak az egység képezi alapját. Vagyis tisz- tan számilag azon dolgok különböznek egymástól, melyek külön- álló egységet alkotnak. Eltekintve minden más egyébtől. Midőn a bűnök különbözéséről van szó, tekintettel a gyónásnak a trienti szent zsinat fennebb jelzett batározatá- ban előírt teljességére, csakis a fa ji és a számszerinti külön- bözés képezheti fejtegetésünk tárgyát. Nincs ugyanis tevő- leges törvény, mely a bűnök egyedi határozmányainak, a 1 U. o. 138. 1. " Species in genere, est completa essentia rei, sive est hoc, quod res secundum se totam est. Hinc distingui specie, est distingui in aliquo essentiali quod notabiliter differat, sive sit dissimile aliis. La Croix: Lib. V. Cap. I. Articulus I. Quaest. 24. 3 Az egyszerűen csak súlyosbító (notabiliter aggravantes), a bűnök nemét mindazonáltal meg nem változtató körülményeket (idő, hely, személy) valamint a bűnök elkövetésének módját a valószínűbb vélemény szerint magában véve (per se) nem kötelesek a gyónók megvallani és általában erre nem is kötelezendők. Sehück: A lelki- pásztorkodástan kézikönyve. 11. rész 874. lapon. FKJÉR GERO.
