Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye

4«6

DE. RÉZBÁNYÁT JÓZSEF.

kevesen tudják elszenvedni, hanem talán csak egyik-másik. És lehet látni, hogy erre még az erőslelkű emberek is, mintha fejőket vesztenék, a vadállatoknál vadabbak lesz- nek, ezt pedig főkép a papság köréből ki akarjuk minden- kép küszöbölni. Mert, hogy a főpásztor Ínséget nem szén- ved, sem mezítláb nem jár, az még nem baj az egyházközségre nézve, de a kárvallás miatt való fölbőszültsóg mind neki, mind embertársának nagy kellemetlenséget okoz. Mert semmi -sem zavarja annyira meg jellemének tisztaságát és nem homályos!tja semmi annyira el elméje élét, mint a szertelen harag, amely nagy rohammal támad. Mert a harag még a bölcseket is veszedelembe sodorja.«

»Legyen szerény.«

»Az elöljáró már többnyire csali annál fogva is, hogy a többi közül kimagaslik, — mond Nagy szent Gergely1 — már magában felfuvalkodik, és mert minden rendelkezésére áll, mert csak szólnia kell és minden kedvére történik, mert, ha valami jót tesz, alattvalói magasztalják, amit pedig elvét, az ellen nincs tekintélyük, hogy ellene szólhassanak; mert többnyire azt is magasztalják benne, amit kárhoztatniok kellene, mindezek folytán félrevezettetve, elragadtatva, elbízza magát, és mert szerte határtalan hízelgés árasztja él, bensejé- ben nem látja meg az igazságot és magáról megfeledkezve, mások szava titán indul és olyannak hiszi magát, a minőnek maga-magát ismernie kellene. Alattvalóit megveti és nem tartja őket természet rendje szerint magához hasonlóknak, akiknek fölébe helyezte öt a sors a hatalom rendjében, azok fölött, úgy hiszi, érdemei is messze kimagaslanak. Azt hiszi, mindenki- nél többet tud, akinél hatalmánál fogva többet tehet.«■ Szent Jeromos pedig: »Ha tanítasz a templomban — úgy mond — ne a nép zaja (kiáltása), hanem sóhaja legyen hallható: hallgatóidnak könyüi legnagyobb dicséreted.2« »Nincs köny- nyebb, mint a tanulatlan népet bámészkodásba ejteni és a rossz beszédet szóáradattal pótolni, mert az (a tudatlan nép)

' Greg. M. Reg. Past. II. 6.

3 Jerom. ad Nepot. 8.