Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
abban rejlő igazság direkt felismerése s ismét, az ezen nyugvó meggyőződés s annak alkalmazása az életben min- dig közös java volt minden okosan gondolkozó embernek s nevezetesen a normális lelkiismerettel biró minden kérész- tény embernek és mint minden gyóntató atya a gyakor- latból tudja, manapság is az. Ha nem akarjuk kockáztatni, hogy az ember a szellemi tehetetlenségtől az álokoskodás vádját magára zúdítja, ha a probabilistikus gondolat mel- lett való formális bizonyítás construálása áll, mindenesetre arra kell szánnunk magunkat, hogy az okoskodás útján az emberi megismerés majdnem határaihoz menjünk vissza. Ámde még egy lépést tovább és az ember a közvetlen Bzembetünőség terén találja magát és ugyanazon igazság annyira magától érthetőleg és oly világossággal nyilatkozik meg, hogy az egész világ mindig beismerte és egy tutiorista és probabiliorista sem vonhatta ki magát cselekvésében és életében ellenállhatatlan hatalmának befolyása alól. Más- részt azonban világosságot nyer az a történeti tény, hogy a kereszténység több mint ezer éven át teljes isteni erkölcs- tanával e világon létezhetett s az emberiséget szentségre vezethette, a nélkül, hogy a »probabilismusról formalis vita lett volna.« Elvének igazsága mindig itt volt s mindig elismertetett, ámbár nem is hívták azon szerencsétlen néven, amelyhez később oly sok zűrzavar fűződött. A következőkben imént jelzett irányban tovább fejt- jük a szálat. Szepeshely. AZ ERKÖLCSI RENDSZEREK. 459 Dr. Stuckner János.
