Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
Í)R. SSUCKNER JÁXOS. törvény a. forrás, honnan minden egyéb, akár természeti, akár tételes törvény úgy létére, mint kötő erejére nézve fakad; csak azt kell már tagadnunk, mintha az örök tör- véiiy. mint említettük, az emberek szempontjából tör- vény jellegével bírna s kötő ereje közvetlenül érintené az emberi akaratot. Természetesen az örök törvény is törvény s mint ilyen, a törvény lényegéhez tartozó kihirdetés is séri. amit nyíltan is tanít sz. Tamás, midőn mondja :׳ »Dicendum, quod promulgatio fit verbo et scripto; at utro- que modo lex aeterna habet promulgationem ex parte Dei promulgantis, quia, et verbum divinum est aeternum et scriptura libri vitae est aeterna.«J Igen ám; csakhogy, mint ugyancsak sz. Tamás tanítja, az örök törvény az emberi akaratnak nem közvetlen s leg- közelebbi irány szabálya.2 következésképen más jellegű a kihirdetése is. mint az embereket közvetlenül kötő törve- nyéké. Mert sz. Tamás, kinek szavaira, támaszkodva hoz;'- kodik elő Patutius az örök törvénynyel, siet azonnal kije- lenteni: séd ex parte creaturae audientis et inspicientis, non potest, esse promulgatio aeterna. S maga Patutius is hogyan jellemzi az örök törvény kihirdetését? Azt mondja• róla, hogy a lex aeterna habet ab aeterno promulgationen>, causalem, virtualem et eminentem, quae deinde in tempore formalem etiam promulgationem infert. Ezzel maga beismeri, hogy״ külömbséget kell tenni törvény és törvény, kihirdetés és kihirdetés között s jóllehet, a törvények eredetüket tekintve az emberekre vonatkozólag antecedenter, materia- liter. Virtualiter öröktől fogva, az örök isteni eszmében állapíttattak meg, tekintve azonban hatásukat, ható s kötő erejüket, csak az időben vetik magukra a kötőerő jellegét s hozzák az embereket erkölcsi kötelezettségi viszonyba az Istenhez. Lévén így״ az örök törvény antecedenter, mate- 1 1 I., 11. qu. 91. a. 1. * Regula autem voluntatis humanae est duplex : una propin- qua et homogenea, scilicet ipsa ratio humane; alia vero est primi regula, scilicet lex aeterna, quae est quasi ratio Pei. 1., 11. qu. 71. a. 6. 452
