Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
AZ ERKÖLCSI RENDSZEREK. 425 A törvény és szabadság viszonyainak kérdésében tehát a probabilismus és az aequiprobabilismus egy talajon álla- nak. Felismerte nagyon is a tárgy horderejét sz. Alfonz, s nem csekély erejébe került visszavetni Patutiusnak ellen- vetésekben nyilvánuló támadásait a szabadságnak a törvény- nyel szemben való fogalmi s természeti prioritása ellen. Midőn helyesen, a maguk valódi mivoltában akarjuk megismerni a jog és erkölcs örök, változhatatlan eszmeit, nem szabad azokat elszigetelten, az isteni akarathoz való viszonyításuk nélkül szemlélni, hanem szükségképen fölül kell emelkednünk a taktikus tényálladékon, amennyiben az ember eszének tényleges használatával egyidejűleg egy szó- rosan körvonalazott erkölcsi [renddel találja magát szem- ben, hanem az erkölcsi rend alapeszméit úgy kell tekinte- nünk, amint azok az Isten lényegében s értelmében rejtőznek, hogy így az erkölcsi rend viszonyát az emberhez nem a magunk alanyi felfogásának mértékével, hanem a tárgyi szemlélet erejével, melyet az isteni legbölcsebb akarat nyújt, meghatározhassuk. Az erkölcsi rend léte minden szabványaival egyetem- ben egy tagadhatatlan tény, melynek gondolatától még az atheiata sem tud teljesen szabadulni, amint valóban prak- tikus atheista nincsen. Ha most a jog és erkölcs 1־endjének eszméjére amint ez az isteni értelemben öröktől fogva bent van —• tekintünk, egyszersmind egyidejűleg az isteni akarat oly tényére kell gondolnunk, melylyel akarja, hogy ;az erkölcsi rend örök eszméi az erkölcsi rend szabványai legyenek. S ez az akarat az emberi cselekvés szabályát — mintegy csirában — képezi, mely akaratból indul ki, s annak alapján épül fel az egész erkölcsi rend. Mi célból ? Hogy azt a viszonyt megállapítsa, mely Istenhez köti az embert. Csakhogy ezen erkölcsi rend nem volna az, aminek lennie kell, ha nem lett volna az Isten örök eszméjében egyszersmind a szabadsággal felruházott ember eszméje, kit az erkölcsi rend köt, nemcsak, hanem aki az erkölcsi szab- ványokkal együtt alkothatja csak — épen szabadságánál fogva az erkölcsi rend teljességét. Innen semmi célja
