Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Hám Antal: Jefte

JEFTE.

39

mint már említettük, egyedül csak az lehet helyes magya- rázata e két kifejezésnek, mely őket úgy fogja feh mint a nem és faj közti viszonyt. Az »erit Domino« generikus foga- lom, az »offeram illum in holocaustum« kitétele által pedig fajilag (specifice) meg van mondva, hogyan történik az Úrnak való szentelés, vagyis másképpen kifejezve: /úr׳ érit, ille Domino, ut ego illum offeram in holocaustum.

De a vau még egy más okból sem fordítható aut-tál. Ellenfeleink t. i. arra támaszkodnak, hogy Jefte nem egye- dűl személyre gondolt fogadalma akalmával, hanem dologra is. Pedig személyen kívül minden más dolognak felvételét kizárja az, hogy Jefte nem is gondolhatott arra, hogy mikor a győzelemből majd haza tér, nem az üdvözlésére elősiető néppel, hanem olyan állattal fog találkozni, mely alkalmas lesz az égőáldozatra.

»Neque enim est aut fuit consuetudinis, ut redeuntibus cum victoria de bello ducibus pecora occurrerent. Quantum autem attinet ad muta animalia, canes solent dominis blando famulatu alludentes currere in obviam, de quibus ille in suo voto cogitare non posset, ne in injuriam Dei aliquid, non solum illicitum, verum etiam contemptibile et secundum legem immundum vovisse videretur«, mondja szt. Ágoston. Tehát ». . . Procul dubio nihil aliud, quam hominem cogi- tavit.«1

Ez a legrégibb fordítók nézete is. A LXX, Vulgata szintén ezt a meggyőződést táplálták, s azért nem is fordítja egyik sem a héber szöveget quodcunque-vel, hanem mind quicunque-1 használ. Hozzájuk csatlakozik a metaphorikus áldozat védelmezőinek jó része is.

Az előadottak nyomán most már kimondhatjuk, mit tartsunk e második csoportot alkotók rendszeréről és bizo- nyitásairól.

Mivel a vau kötőszónak oly értelmű, felvétele, mely a bizonyításban a fő szerepet játszsza s annak alapját képezi, kizáratik maga a szöveg által, bizonyos, hogy Jefte szét1 Szt. Ágoston Quaest. 49. in Jud.