Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana
400 DR. HANK0VIC9 IONIC. totius Ecclesiae?« 1 Miért is gyakorta sürget az összejőve- telre: »Date itaque operam, ut congregemini ad gratias Deo agendas et ad eum laudandum.«2 A közös imádság erejét írja: »quando enim saepius in eundem locum conve- nitis, labefactantur vires satanae, et concordia fidei vestrae solvitur exitium, quod ille infert.« 3 Alázzuk meg magunkat még a velünk egyenlők' előtt is,4 van elég okunk önmagunk megalázására. »Multa enirn nobis desunt, ne a Deo absimus.« B S bogy példájával hat- hatósabban buzdítson, magát »omnium infimus«-nak ne- vezi.° Engedelmességet követel az Istentől rendelt elöljárók, kivált az egyháziak iránt. »Subjecti estote episcopo et presbyterio.« 7 A tiszta életre buzdítja még a házasokat is,8 mert »carnales spiritualia exercere nequeunt, neque spirituales carnalia.9 Sz. PoliJcárp hathatósan sürgeti az egyházi elöljárók iránt tartozó engedelmességet.10 Kerülnünk kell, figyelmez- tét, minden rágalmat, hamis tanúságot.11 Ne legyünk vak- merők az itélet-hozatalban felebarátunk felől. Ezt érti, mi- dőn int: »Non cito credentes simus adversus aliquem.« 12 Az igazság kötelességünkké teszi felebarátunk jószágának tiszteletben tartását is.13 A tiszta nemzedéket szereti az Isten, azért, a házasok a szentség értelmében éljenek köl■ L. ad Eph. c. V. 9 ü. o. » Ad Eph. c. XIII. Ad Polvo. c. IV. * Ad Eph. e. IV. ‘ Ad Trail c. V. * Ad Smyrn. c. XI. י Ad Eph. c. II. s Ad Polyc. c. V. 9 Ad Eph. c. VIII. >» Ad Phil. c. V. ” Ad Philipp, c. II 19 ü. o. c. VI. 18 U. o. e. IV.
