Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana
AZ APOSTOLI ATYÁK ERKÖLCSTANA. 389 könnyen érthető, mily lelkiismerettel, mily gonddal óvja hi veit a tévelytől, a szakadástól. »Solo Christiano alimento uti, ab aliena autem herba abstinere, quae est haeresis.« 1 Kerülni kell a gonosz tanokat,2 még meghallgatni sem. sza- bad őket.3 Ügy azok, kik a hitet tóvelyekkel megrontani igyekeznek, mint azok, kik ily tanoknak hitelt adnak, örök tűzre jutnak.4 De a szakadárokra sem jobb sors vár. »Si quis schisma facientem sectatur, regni divini haereditatem non consequitur.« 5 Ügy a heretikusokat, mint a skizmati- kusokat — amennyiben lehetséges — úgy a magán, mint a nyilvános életben kerülnünk kell.6 Sz. Polikárp a hit indító-oka gyanánt Jézus Krisztust mondja. »In quem non videntes, creditis.« 7 Midőn pedig a filippibelieket jó cselekedetekben nyilvánuló hitökért di- cseri,8 értésünkre adja, hogy csak a munkás hit kedves az Isten előtt. B) A reményről. A reménynek — mint az apostoli atyák irataiból ki- tűnik — természet fölöttinek kell lennie, amit már akkor is jeleznek, midőn természetfölötti hitet, mely a reménynek alapja, követelnek. Az üdvösség reménységének félelemmel kell összekötve lennie;9 legyen tevékeny, vagyis készek le- gyünk mindannak megtételére, mely végcélhoz segít. »Qui volunt me videre et ad regnum meum pervenire, debent per afflictiones et tormenta possidere me.« 10 Az örök bol- dogságnak bizalommal teljes várása hassa át a keresztény- L. ad Trail, c. VI. « L. ad Philad. c. II. • L. ad Ej> 11. c. IX. • L. ad Eph. c. XVI. » L. ad Philad, c. III. ׳ • • L. ad Smyrn. capp. IV. VI. 1 L. ad Philipp, c. I. 8 L. u. o. 8 L. ep. Barn. cap. IV. 10 L. u. o. cap. VII.
