Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana
384 DJR. 8ANK0VICS IGNÁC. többi erkölcsi erényt, melyek a szeretettel benső összefüg- gésben vannak. Sz. Ignác szerint a hit és szeretet természetfölötti erényei Isten közvetetlen működéséből vannak. »Principium űdes dicitur, finis vero charitas. Haec autem duo in unum coeuntia a Deo sunt.« 2 E szavak világosan mutatják azt is, hogy az isteni erények egy egészet — iá őé óvó év évóztju yevóficva3 — képeznek, az emberi tehetségeknek egy természetfölötti ékessége, egy és ugyanazon pillanatban együttesen öntetnek a lélekbe. Bár egy egészet képeznek, bár nincs különbség a lélekbe öntés idejére nézve, természeténél fogva mégis előbb a hit, azután a szeretet, »üpp; giv nlaus.«* Logikailag ugyanis előbb kell léteznie a hitnek, mint a szeretetnek. A szeretet ugyanis az akaratot tökéletesíti, mely önmagában vak tehet- ség s ép azért az értelem fényére szorul. A természetfölötti rend pedig követi a természetes rendet, azért a természet- fölötti rendben is logikailag előbb van az értelmet alkal- mássá tevő, felvilágosító erény: a hit; azután a szeretet. Tálog ős áyccng.1 »A vég a szeretet«, mely egyszersmind azt is jelenti, hogy egyedül a szeretet az, mely lényegileg — bár tökéletesebb fokban — az örökkévalóságban is ugyanaz marad. »In charitate fideles characterem Dei Patris per Iesum Christum habent«,2 írja sz. Ignác; mint- hogy pedig a természetfölötti szeretet nem létezhetik a hit és remény erényei nélkül, értetni akarja a fenti szavakkal, hogy az isteni erények által — úgy szólván — Istennek belső életét utánozzuk, azon tényeket, melyek által Isten önmagában véghetetlenül boldog. Az isteni erények gyakor- lása tehát valóban előíze a mennyei boldogságnak, részvétel magának az Istennek boldogságából. Sz. PoliJcárp a hitet mondja valamennyi erény anyjaa L. ad Eph. c. XIV. “ L. u. o. * U. o. * L. ad Eph. c. XIY. s L. ad Magn. cap. IV. 1 '
