Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana

AZ APOSTOLI ATYÁK ERKÖLCSTANA.

377

még ű. n. »consequenter moralis« parancsokat is foglal magában. Abból a tényből, hogy Isten kinyilatkoztatást adott,1 következik a hit kötelessége. Krisztus mennyorszá- got Ígért,2 ez ígéretnek megfelelően parancsoltatik a re- ménység. Az Atya szeretető, ki fiaivá magasztalt fel, a Fiú szeretete, ki megváltott,3 — kötelességünkké teszi Is- tennek szeretetót.

Római sz. Kelemen a természeti törvényről tesz emlí- tést s így annak létezését tanítja. Dicséri ugyanis a korin- tusiakat, kik Isten félelmében járva, az Úrnak szívükbe írt parancsait megtartották.4 A szívbe írott törvény nem más, mint azon erkölcsi rend, mely az embernek, mint eszes teremtménynek elméjébe Istentől öntetett.

Minden törvénynek — tanítja — kötelező erejét Isten- tői van. Ezt érti, midőn a korinthusiakat a különféle pa- rancsoknak példás megtartásáért dicsérve mondja: »in Dei legibus ambulabatis.«5 Tehát a földi elöljárók törvényeinek is engedelmeskedni, annyi, mint »in Dei legibus ambulare.« Ezzel kétségtelenül azt érteti, hogy minden törvénynek szer- zője végelemzésben Isten.

Minthogy minden — az emberi törvény kötelező ereje is Istentől van, az igazságtalan törvény, mely akár természeti, akár a pozitív isteni vagy egyházi törvények ellenére parancsolna valamit, kötelező erővel nem bir. Inkább Istennek, mint az embereknek kell engedelmes- kedni.®

Sz. Hermász »Pásztor«-ában szintén sürgeti az ó-tör- vény erkölcsi parancsainak kötelező erejét; azokat külön- féle vonatkozásaikban bőven ki is fejti s még a gonosz

ס ׳. o. cc. V. XIV. XVI.

* U. o. c. VII.

» U. o. c. XIX.

* L. 1. Cor. o. II. In naocmíyunin xitl rá Sixin'iiiain row Kvqíov inl rá nlárrj zij; xngSíO■; vjiwv })׳éytianio■

‘ L. I. Cor. o. I.

* L. u. o. c. XIV. /tíxiuov 001׳ xitl aoiov, vnrjxóou; r)/r«; fiaXXoi1 yhKO !}at lOj ö.&i.