Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
A l'Ál'A] HJKISDIOTIO JOGI TERMÉSZETE. 345 rendszer elmélete (Episcopalsystem). Minthogy isteni jog szerint (ex iure divino) az egyházi kormányzat vitele, illetve a joghatóság gyakorlása Péter és az apostolok vagyis a pápa és a püspökök között — habár nem is egyenlő ará- nyokban — oszlik meg: ennélfogva 6 két tényező, e két sarkintézmóny léte és szerepköre az egyházban örök időkre, a világ végezetéig, kell, hogy érvényben maradjon, váltó- zásnak, módosulásnak a kor viszonyaihoz képest alávetve nem lehet és következésképen az egyház isteni alapítója, rendelkezésének sérelme, az egyházalkotmány alapjaiban való felforgatása nélkül ki nem küszöbölhető. Mert Krisz- tus rendelése folytán az egyház kormányzatát e két fák- tornak együttesen, közös működéssel kell eszközölnie, s minthogy az egyház nem múlandó, hanem a világ álltáig, az idők teljéig szóló intézmény, szükségképen a pápa és a püspökök küldetése is az egyház egész létének tartamára, örök időkre, bír hatálylyal. Amig tehát a kánonjog szerint (ins ecclesiasticum) létesült intézmények (pl. a metropolitai, plébánosi, esperesi, kanonoki) az idők folyamán szereplé- sükben átidomulhatnak a kor követelményei szerint, sőt a szükséghez képest el is törölhetők esetleg, addig másfelől a hierarchia iurisdictionis e két foka: pápaság és püspökség sem a fennállás tartama, sem a működés köre tekintetében ily elbírálás alá nem esnek. Ezek az egyházkormányzat két állandó, együttes tengelyét képezik. Érthető ennélfogva annak a kérdésnek nagy horderejű jelentősége, hogy mily viszonyban áll egymáshoz épen e két tényező: a pápa és a püspökök? E viszony a legújabb időkig, t. i. a vatikáni zsinatig, tételesen a részletekben tisztázva nem lévén, bő tere és alkalma volt a vitának e viszony mibenlétére nézve és sajnos, helylyel-közzel e vitában felülkerekedtek a szól- sőségek, melyek az igazság mértókszabályát nagy mérvben avagy teljesen nélkülözhették־. E szélsőségek közé tartóz- nak a XV. század gyászos schismatikus mozgalmai, ame- lyekben — mint a konstanci, bázeli, pisai zsinatokon tör- tént — az ú. n. episcopális irány vergődött felszínre, azt a tételt állítván előtérbe, hogy a pápa- a zsinatnak alá van
