Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
340 DU. HORVÁTI! ISTVÁN. egy begy ült zsinatnak pedig annyiban tekintetik fejéül a pápa, amennyiben az ő jogához tartozik az isteni ige hir- detése, a szentségek kiszolgáltatása és a kánonok végre- hajtása; de legkevósbbé sem illeti meg a zsinat irányában a vezetés és korlátozás hatalma. Az egyházi és világi liata- lom közti viszonyra vonatkozólag pedig ekként fejti ki véleményét a szerző: »A világi fejedelem, mint az ország és a terület ura, pártfogója és védelmezője az isteni, tér- mészeti és kánonjognak, amely célra törvényeket alkothat és kardot emelhet. Ugyanez okból a világi uralkodó, mint az egyház oltalmazója s a kánonok védelmezője, törvényes és jogos bírája az egyházi fórumtól visszaélés okából hozzá felebbezett ügyeknek, amely körülményből vették épen ere- detöket a gallikán egyháznak úgynevezett szabadalmai«.1 1 Richer e részbeni megjegyzései szószerini idézés mellett ek- kánt szólnak: »In ecclesia status a regimiue distinguitur : nam sta- tus monarchicus est, ad unitatem atque ordinem vindicandum, necnon ad efficacem executionem canonum : regimen vero aristocra- ricum, propter salutare consilium, infallibilem providentiam et con- stitutiones canonum: Ecclesia enim canone non absoluta potestate tegitur. Enimvero canone aut concilio ecclesiam sponsam gubernari voluit Dominus, quo Rom. Pontifices atque alii Eppi, nihil quidquam magni momenti proprio motu decernerent, sed aristocraticum eccle- siae concilium frequenter cogerent ac consulerent. Ideoque ab antiquis Patribus sancitum legimus, ut singulis annis bis provincialia concilia convocarentur. Quae autem est ratio oec. concilii ad Rom. pontificem eadem quoque et synodorum particularium ad suos eppos: quoniam particulares ecclesias itidim canone, non absoluta potestate a pro- priis eppis gubernari oportet. Infallibilis potestas decernendi aut constituendi canones toti ecclesiae, quae est columna et firmamen- tum veritatis, non uni et soli Petro competit, idque praxi ecclesiae comprobatur. Plenitudo auctoritatis pontificiae definitur primo ad ecclesias particulares per mundum dispersas, sed nequaquam ad eccliam universalem in Concilium congregatam ; 2-0 ad executionem interpretationem et dispensationem, minime vero ad institutionem canonum, At eo solum in casu Papa de synodorum decretis dispen- sare potest, quo ipsummet concilium, si esset congregatum, dispen- saret. — In concilio generali congregato Papa habetur caput, quoad verbi divini praedicationem, administrationem sacramentorum et executionem canonum; minime vero quoad directionem et potesta
