Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Hám Antal: Jefte

JEFTE.

31

neked ajánlom föl.« Num. XXI. 2. szerint az egész Izrael kötelezte magát, hogy eltörli a kananeusok városait, ha az Úr kezeibe adja őket.

E szerint tehát a fogadalom tevésében a Szentlélek közre nem működött, következőleg az nem volt más, mint Jeftének saját akarati elhatározásából eredő ténye.

Ha ez így van, akkor az is bizonyos, hogy a fogada- lomnak a győzelem kivívásában semmi része nem volt. Mert az előbbiekből eléggé kitűnik, hogy a holocaustum semmiképpen sem vehető metaphorikus értelemben. Már pedig úgy amiket már elmondtunk, mint a miket elő fogunk adni, azt bizonyítják, hogy Jefte csak személyre gondolt fogadalmának tétele alkalmából. De személynek feláldozta- tása mindig a kárhoztatott cselekmények között foglalt helyet; következőleg a sikeres eredményt annak tulajdoni- tani nem lehet, mivel Isten a rosszat jóval sohasem jutái- mazhatja meg.

Szerintünk tehát úgy áll a dolog, hogy a Szentlélek megadta Jeftének az erősség ajándékát, hogy ellenségein diadalt arathasson, de nem adott neki bölcsességet, mely- lyel fogadalmát Istennek tetsző módon intézhette volna.

De ebből megint nem emelhető az a kifogás, hogy akkor miért engedte meg Isten Jefte győzelmét, ha oly bűnös volt? Mert az isteni bölcsesség titka, hogy egyik esetben jámbor és istenfélő embereket választ ki terveinek végrehajtására, máskor meg bűnös emberekre bízza azt. A Szentírásban számos helyen akadunk ily példákra, melye- két azért, mivel az isteni gondviselés útjait sűrű fátyol ta- karja el halandó szemeink elől, egészen megérteni e földön sohasem fogunk. De ez határozottan bizonyítja, hogy ha valakin az Úr lelke van is, nem következik, hogy minden bűntől ment, sem, hogy minden tettét isteni sugallatnak kell tulajdonítani, amint azt sz. Ágoston Gedeon és Saul pél- dájából nagyon szépen bebizonyította. Gedeonról azt mondja a Szentírás: »Spiritus Domini induit Gedeon«,1 Saulról pe1 Bir VI. 34.