Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Babik József: Hiba, vétek, bűn

296

A HITTUDOM ANY MAGYAR NYELVE,

»Mások a halálos vétkek, melyekből lelki halál szár- mazik; ezek között is pedig mások a főbűnök, mellyeket azért nevezünk főbűnöknek, , hogy im azokból, mint-egy gyökeres forrásbúi erednek a több׳. Mások a Szent Lélek- ellen valók; mások az égbe-kiáltó vétkek... Vannak pedig még mások is, mellyeket még magunk sem tudunk, és ezek idegeneknek neveztetnek.«

Hány-képpen tulaj donéttatik pedig nekünk a más ember vétke ? méltó azt-is vizsgálva felszámlálnunk; hogy óva és eszessen tudgyunk magunkra vigyázni; ne-talám más szemetén szemfüleskedvén, és csak a külső rühet vakar- ván, a belső mérgesb tálét, (talajt), avagy bélpoklos s pokolvaras vastag tudatlansággal palástollyuk; és így nyúl vagy malac helyett (a mint szoktuk mondani) macskát hordozzunk a bekötött zsákba; vagyis lappangó fene mérget s viperát׳ szorótsunk kebelünkbe.« (Felsorolja az idegen bűnöket.)

»Ám így az idegen cselekedetekben olly bűnösök vagyunk, mintha azt magunk cselekednénk. És így. ha tö- redelmességgel, igaz gyónással és elégtétellel, valamint ezekért, úgy amazokért is secundum mensuram delicti, a véteknek ér- demes mértéke szerént adózunk meg, 11a itt nem, minden bizonnyala más világon. Mellytől ójon a véghetetlen irgalmú nagy Isten. Amen.«

Eger.

Babik József.