Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dostál Károly: A héber lyra Krisztus előtt
A HÉBEK LYRA KRISZTUS ELŐTT. 269 (l) De nem hiányoztak a költői beszédet annyira éke- sítő alakzatok sem! Felkiáltás, felkérdezés, felszámlálás, fokozás, apostrophé, prosopopeia, nagyítás, kicsinyítés, ellen- tét, parallelizmus stb. oly nagy mennyiségben találhatók minden egyes lantos műben, hogy felsorolni őket teljes lehetetlen. Hiába keressük e gazdagságot más népek lyrájában, soha sem fogjuk azt feltalálni. Az igazi érzelmek igazán mesterien vannak itt eszményítve. A héber népet, melynek mindene Isten vala, a leg- szebbel ajándékozá meg Isten, szebbet nem is kaphatott volna, mint az isteni dalt. S valóban e dalok nem szűnnek meg még ma sem Istent dicsőíteni: a katholikus egyház ajkán naponta felhangzik az ének: »Váltságot küldött az ő népének, örökre szerezte szövetségét: szent és rettenetes az 0 neve!« (110. zs.) B) Még a külalakra kell egyet-mást megjegyeznünk. Hogy a héber lantos költemények külső alakja milyen lehetett, bizonyosan nem tudjuk. Ütemes volt-e az, vagy mértékes, bizonytalan. Némelyek ezt, mások azt védik. Biztos alap tehát nincs, melyre támaszkodva dönteni lehetne. Kísérletek történtek; jambus és trocheus lábakat akartak némelyek felfedezni; de a sok ellenmondás halomra dönt minden okoskodást s meghiúsít minden kísérletezést. Hogy bizonyos meghatározott alakkal bírtak a lyrai költemények, ormán is következik, hogy azokat rendesen énekelték, még pedig a szent, a vallásos tartalmúakat a templomban, a világias tartalmúakat: bor, harci, aratási, szüreti stb. dalaikat alkalomadtán. Most általánosságban az van elfogadva, hogy az eszmék tagolása befolyván a külső alkatra, képezte náluk a külső formát. Tehát a parallelizmus volt az alapja a költemény külső formájának; ennek aztán igen sok a változata, különösen a zsoltárokban. A strófa-szerkezet ismert volt a héber lantosok előtt. G־yakran az ábécé hangjai sorban következtek vagy az egyes sorok, vagy az egyes strófák elején. A strófák vagy két, vagy B, 4, 6 stb. sorosak voltak.