Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dostál Károly: A héber lyra Krisztus előtt

A HÉBER LYRA KRISZTUS ELŐTT.

1. A héber költészetről általában.

H

sak egy futó pillantást vessünk az ókori népek tör- ténelmóbe, lehetetlen észre nem vennünk, mily önzet- len s kitartó lelkesedéssel övezték körül a költők homlokát. A Homeros, Saphó, Pindaros, Anakreon homlokára font borostyánkoszorú soha nem fog elhervadni. Nevők örökké ól, élni fog mindaddig, míg ember él a vén földön, míg az emberi szív teljesen el nem fásul a szép, jó s nemes iránt. Avagy megvetendő-e a myrtus örökzöld lombja Catullus, Vergilius, Ovidius, Tibullus, Horatius homlokán ? Oh nem! Ők koruk hű képviselői s dalaik, költeményeik mindenha emlékezetben maradnak, sőt tanulmányozásuk művelődésünk egyik alaptétele. Valóban a görög s latin nemzet halhatatlan költői nemcsak koruknak voltak irányadói, de a késő nem- zedéknek is, mely belőlük tanul, szépségüket bámulja s pél- dájukon okul.

Ha a görög s latin nemzet minden külső s belső viszontagságok mellett is annyira bővelkedék költőkben, lehetetlen, hogy ama nép, melyet Isten maga választott ki, oly szegény lett volna hősökben s nagy tettekben, eszmék- ben és eszményekben s ami legfőbb, tehetségekben, hogy senki sem találkozott volna az eszményítésre! Nem, ez nem lehet! Csak a történelemre kell hivatkoznom s ez azonnal szemünk elé tárja a valót.