Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye

222

DE. RÉZEÁNYAY JÓZSEF.

egyház mindenkor csak oly papokat, akik magokról teljesen megfeledkezve, nem előnyt és földi hasznot, nem kényelmet, nem nyugtot és békét keresnek, akik nem kímélik magokat és semmi nehézségtől sem riadnak vissza, hogyha az emberiség s főleg a lelkek javáról, üdvéről van szó, akik fölemésztik magokat a szent ügy szolgálatéiban, valamint a gyertya elég. amíg másoknak világosságot nyújt. E napokban, midőn ezer meg ezer ember azon fárad, hogy a társadalom nyomorát eny- hítse, vagy, ha lehet, megszüntesse, az anyaszentegyház is azon van, minden erejéből és jobban igyekszik, mint valaha, hogy átölelje az egész emberiséget és kézzelfoghatólag megmutassa az emberiségnek, hogy csak általa és benne lelnek valódi segedel- met! De vérzik szive, látva, hogy ,mily kevés a jó pap, mily csekély azoknak száma, akik az ö szándékait felfogják és az ö szellemében működnek! Oh jöjjetek hát, ti jobbak és ne ke'- sedelmezzetek habozva! Éljünk takarékosan és egyszerűen, osszuk meg, a mink van a szegényekkel, siessünk a betegnek és a haldoklónak segítségére, legyünk az elhagyatottak s szegé- nyék jótékony angyalai, enyhítsük az emberek nyomorát munkás és hitben tevékeny szeretettel! Minél nyomorultabb valaki, an- nád melegebben karoljuk fel! És vonjuk bele a világiakat is e szent szövetségbe! A szeretet mily megkapó csodáit művelték minden időben az önfeláldozó bajnok férfiak és angyali nők.« »Oh! szálljon hát reánk is már egy sugara annak az ihle- tett felviláyosultságnak — mond egy protestáns író1 — és gyújtsa fel egy szikrája ama lángszellemeknek a mi jéghideg, üres és önző korunkat s mi másként fog minden alakulni! Segíts máson és magadon segítél, halj meg tenmagadra nézve és életre keltesz másokat, ne szeresd életedet egész halálig és nyerd meg a jelen és a jövő életre mindörökké — ezek ama nagy hősöknek magasztos életelvei«----------amelyek hivatva vannak

á

talakítani ezt a nagy világot! (Amberger.)

Mindezek után a következő' általános kellékeket vagy tulajdonokat kivánjuk meg a papban: első alapul: 1. a bitet és egyházi érzületet, mint minden alaperényeknek első alap1 Dr. Heinrich Merz, Armuth und Christenthum. Stuttgart und Tübingen, 1849. 32. 1.