Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye

212

DK. RÉZBÁNYAY JÓZSEF.

kül — X. tit. de servis non ordin. (I. 16.) — ami azonban, a jelen viszonyok között, úgyszólva, teljesen elesik; b) hú- zások, hacsak a másik fél bele nem egyez és a maga részé- ről is szüzességi fogadalmat nem tesz; c) a számadási teher alatt levő tisztviselők, gyám, gondnokok, míg a kezelésűkből eredő kötelezettségnek eleget nem tettek.

A fennálló szabályok áthágására szabott büntetésekről

II. Pius Constit. Cum et sacrorum. 1461.; Y. Sixtus Const. Sanctum. 1589.; Vili. Kelemen. Const. Romanum. 1595. stb. Az irregularitas egyes esetei különben következő ver- sekbe is összefoglalvák:

Testi hibás, örült, beteges, rabszolga, tudatlan,

Aki keresztségben s papirendben vét, az eretnek,

Kétnejü fattyú, ölő, csonkító, becstelen, újonc,

Kiskorú, lelkiszegény, lekötött — papirendbe nem állhat.

Némely kánonisták még e szabály szer űtlenségekhez so- rolják a defectus tituli (scii, ordinationis) az azonban nem e tárgyhoz tartozik. Phillips. Kirchenrecht. I. köt. 486.

13. §.

ßß) A vétségből (ex delicto) származó szabály szer ütlenségek■

Az egyházi törvényhozás, midőn a bűntetteket és vét- ségeket a papirendből kizáró akadályoknak nyilvánítja, egy- részt apostoli elvekből indul ki, melyek az isteni szolgálat felkentjeitől megkívánják, hogy bűntett nélkül legyenek (nullum crimen habentes); másrészt azonban, minthogy hit- vallásunk egyik sarkalatos cikkelye azt tanítja, hogy bűn- bánat és töredelmesség által minden vétség elenyészik, a két ellenkező tételt gyakorlatban úgy egyenlíti ki, hogy azt tanítja, miszerint a poenitentia — és pedig, mivel ma a régi időben szokásos nyilvános poenitentia nincs már szokásban, a magánpoenitentiatartás — folytán, a bűn által okozott seb ugyan beheged, de a sebhely fenmarad s ez az, ami a papirendbe való belépés akadályául szolgál vagyis a vétségek nem, mint olyanok, hanem, mint egyéb kellékek hiányát magok után vonó tények szülik a szabályszerűtlen- séget.