Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye

A LELKIPÁSZTOR SZEMÉLYE.

(Folytatás.)

VII. Szelídség hiánya (defectus lenitatis).

iSalrgSRiszTus országa nem e földről való, azért is az, aki liá- jS borúval, hadakozással, vérontással foglalkozik, vagy csa]־ foglalkozott is, nem alkalmas arra, hogy az Isten földi országának terjesztője s az egyház szolgája legyen.1

Megkívánja azért az egyház, hogy, aki szolgálatára szenteli magát, ment legyen minden vérontástól és vérbűntől.2

Azért kezdettől fogva csak idegenkedve bocsáj tóttá az egyház a szent rendek felvételére az olyanokat, akiknek állása és foglalkozása azon alapos föltevésre jogosította az egyházat, hogy az illetők aligha mentek a vérontás bűné- tői, minthogy vi officii, vel legis resztvettek akár vérontás- ban, akár részök volt abban, hogy embertársuk halálra ítéltetett, vagy a halálos ítélet rajta végrehajtatott, vagy épen magok ítélték halálra, vagy abban közreműködtek, vagy végrehajtották rajta az ítéletet.

Minélfogva nem egykönnyen engedte meg az egyház, hogy aki az Úr táborába volt már legalább is a tonsura által fölvéve, ettől elpártolva, a világi katonaság kötelékébe lép- jen; vagy aki már katonáskodott a táborban, minden to- vábbi átmenet nélkül, egyszerűen csak az Ür táborába föl- vétessék.3

1 Joan. 14, 27. — Rom. 15, 33.

־ Tim. 1. 3, 3. — Tit. 1, 7.

3 Can. Non pila. 3. C. 23. Q. 8.