Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Ochaba A. János: A lelkipásztori okosságról

199

részben mégis mondható, hogy a pap községének egyik leg- jobb módii lakója; s következőleg kell, hogy jótékonyságra nézve a többiek fölé helyezkedjék; mert 11a nem így cse- lekszik, hanem fukar kuporgatásaiból vagy pénzüzérkedésó- vei vagyonszerzés után néz s a szerencsétlenek síró szava elöl, kiknek valódi nyomoráról tudomása van, fülét elfor- dítja, akkor hívőit megbotránkoztatva nemcsak önszemélyét és állását, de az egész papságot mocskolja be.

S igy nem is fog a jó lelkipásztor arra törekedni mi volna számára kényelmesebb, mi hozna több hasznot saját személyiségének. — bár igaz, hogy saját hasznunkat nein szabad soha elhanyagolnunk, mert arra szükségünk van; de úgy kell azzal élnünk, hogy soha más kárával ne történjék; hanem első sorban hivatásuk célja fog szolgálni iránytűül, ez pedig a lelkipásztorkodásban: a lelkek örök üdve.

Az igazi szeretetből ered a pártatlanság is; nem is lesz azért a jó lelkipásztor személyválogató az üdvösség dolgában, nem hízeleg az a gazdagnak s nem veti meg a szegényt, nem részesíti előnyben a műveltet s el nem nyomja a tanulatlant, tudván, hogy mindnyájan Krisztusban és az ő vérén megváltott egyenjogú testvérek s a mennyei Atyánk egyenrangú gyermekei vagyunk. Valamint Isten előtt sze- mélyválogatás nem létezik, úgy a lelkipásztor, mint Isten helyetesse előtt sem szabad személykülönbségnek lennie az örök üdvösség dolgában.

Okos lesz végre azon lelkipásztor, aki, miként a köz- mondás is megerősíti, holtig tanul s tudományát helyesen alkalmazni tudja. Nem azon tudomány értendő itt, mely felfuvalkodtat, hanem mely a keresztény szeretettel páro- sulva épít, nemesít, tökéletesít■.1 Mert vannak olyan tudósok is, — mondja szent Bernát — kik tudományukat pénzért dicséretek és felmagasztaltatásokórt eladják; és ez utálatos üzérkedés. És vannak, kik tudósok akarnak lenni, hogy tudás- sanak; és ez hiába való hiúság. És vannak, kik tudósok akarnak lenni, hogy másokat oktassanak; és ez legnemesebb

A LELKIPÁSZTORI OKOSSÁGRÓL.

I. Kor. 8, 1.