Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Ochaba A. János: A lelkipásztori okosságról

A LELKIPÁSZTORI OKOSSÁGRÓL.

197

engedelmeskednék, tudná meg, hogy a legborzasztóbb halál nemével fogna kimúlni. A szent férfiú minden elmezavar nélkül bátran igy szólt a főnökhöz: Oh vajha minél előbb valami méltó ajándékot vihetnék annak, ki engem e rom- landó test kötelékétől megszabadítana, S midőn még egy éj adatnék neki meggondolásra, újólag feleié: Mit késtek; én holnap is az leszek, aki ma vagyok. Oh vajha te ne változnál I1

Számtalan példáját az állhatatosságnak találjuk a szent könyvek hasábjain is, melyek mindmegannyi előképei a jó és okos lelkipásztor működésének. Azért óva int bennünket az Apostol: hogy ne legyünk habozó kisdedek s ne hajtas- sunk ide s tova a tudomány minden szelétől az emberek gonoszsága s a tévedésbe ejtő álnokság által; hanem igaz- ságot cselekedvén a szeretetben, mindenestül növekedjünk abban, a ki fő, Krisztusban.2

Az okos és keresztény szeretettől áthatott lelkipásztor tehát az igazán megismert jóban mindenkor és minden körül- mények között szilárdan fog megmaradni, adott szavát és Ígéretét hűen megtartani; amire nemcsak a becsületesség, hanem a hit igazsága is kötelezi; mert tudnivaló, hogy az állhatatosság ellenkezője az ingatagság, mely az egyensúlyt főn nem tarthatván, eredményezi az elesést, az elesés pedig a kárhozatot.

Az igazi szeretet önzetlenné is teszi a lelkipásztort. Az isteni mester mondja: nem lehet az Istennek és mám- monnak egyidejűleg szolgálni; »non potestis Deo servire et mammonae«. Mert hiszen tegyük csak fel a kérdést: mi a lelkipásztori buzgalom ? Szeretet a lelkek iránt. És mi a fukarság? A pénznek rendetlen szeretető. E kettő, a szere- tetnek egymással teljesen ellentétes neme. A gazdagság iránti szeretet, mely teljesen anyagi — már a mennyiben anyagra vonatkozik, — az Isten iránti szeretettel, mely szellemi, isteni, nem állhat meg egyidejűleg ugyanazon lélek' Eccles. Hist. L. XII.

a Efez. 4, 14—15.