Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Ochaba A. János: A lelkipásztori okosságról

194

DK. OCHABA A. JÁNOS.

Szükséges azonban, bog}־ aki erős, legyen egyszersmind nagylelkű, ki nagylelkű, legyen ingadozatlan is; ki ingado- zatlan, vesse meg az emberi dolgokat s azokat alárendel- teknek tekintse. Megvetni pedig azon dolgokat, melyekben valami kedvetlenség által érintethetik valaki, senki más nem tudja, mint az erős férfiú; tellát következik, hogy az erős férfiú semmi kedvetlenség által nem érintethetik, s ennél- fogva minden bölcs férfiú erős.1

Az erősség egyik föltétele s egyszersmind neme: az önuralom; mert hogyan és ki fölött uralkodhatik az, ki saját kívánságai és vágyai fölött sem tud uralkodni ? Zabolázza meg először a vágykórokat s a gyönyöröket; tartsa féken a haragot; távolítsa el a fösvénységet s a lélek egyéb hibáit, akkor uralkodhatik csak mások fölött s akkor szűnik meg tért és helyet adni a leggonoszabb urak undokságainak: midőn ellenben ezekhez szegődvén, nemcsak fejedelem, de még szabad ember sem lehet; Írja a pogány, de bölcs Cicero ;2 amihez helyén hozzá adhatjuk: ;hogy legkevésbbé pedig lehet jó és okos lelkipásztor.

Democritos kérdeztetek egykor, kit tartana ő erős embernek ? A bölcs feleié: Ki nemcsak az ellenfelet, hanem önmagát is legyőzi.3

Méltán szolgálhatnak lelkierősítő s oktató buzdításként minden egyesnek s így a lelkipásztornak is a költőnek e rövid de mélyen igaz szavai: »Előtted a küzdés, előtted a pálya, — Az erőtlen csügged, az erős megállja, — És tudod az erő micsoda? — Akarat! — Mely előbb vagy utóbb borostyáit arat.«4

Az állhatatosság is a szeretet folyománya és az erős férfiúnak legkitűnőbb jelleme: ez által kell lelki erejét és bátorságát tettek által bebizonyítani s megmutatni, hogy önállósága, mint az erős kőszálé, szilárd alapokon fekszik s azt semmiféle erő meg nem ingathatja.

1 Cic. Lib, III. quaest. tűse.

־ Cic. in. Lib. paradoxen־.

3 Stebaeus. Serm. 7.

4 Arany János.