Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
nyugtatni, számára az erkölcsi bizonyosságot megszerezni hivatva van, mely a gyakorlatban a legkevesebb nehózsé- gekbe ütözik, könnyen alkalmazhatóvá lesz: mint rendszer mondom, a többiek fölött elvitázhatatlan elsőbbségben van, ami, ha csak átalánosságban is tekintjük a kérdést, köny- nyen nyilvánvalóvá lesz. A probabiliorismus szinleg és első tekintetre leginkább s legkönnyebben nyeri meg maga számára az észt. Hiszen föltétlen követelménye az észnek, hogy az igazság felisme- résére törekedjék az ember s annak szavára hallgasson. S így ebből az következik, hogy nem szabad oly nézet sze- rint cselekedni, mely távolabb áll az igazságtól, mint az ellenkező. Ámde ez semmit sem mond. Mert jóllehet a lelkiis- mereti ügyekben az egyéni vélemény a cselekvő alanynyal azonosítja magát, azért ezt az egyéni valószinűbb véleményt minden téren kötelező erővel bírónak kijelenteni nem lehet; nem pedig azért, mert ez az ember, mint az erköl- esi rend alattvalója, mint erkölcsi lény, természetének teljes félreismerésén alapszik, az emberi szabadságot, mint az erkölcsi cselekedet lényeges elemét, jellegéből kivetkőzteti; mert a tárgyi igazságot az alanyi véleménynyel azonosítja, pedig épen a kevésbbó valószínű lehet az igaz, a helyes; mert a külső valószínűséggel ellentétbe helyezi magát, annál inkább, mivel tagadhatatlan dolog, hogy sok nézet, mely a theologusok között mint valószinűbb szerepelt, később leszo- ríttatott e magaslatáról, hogy helyt engedjen a kevésbbó valószínűnek tartott véleménynek. Aztán kicsoda hagyta meg, hogy mindig a valószínűbbet kövessük? Az evange- liumi törvény? Az egyház? Ennek semmi nyoma. Az emberi ész parancsolja ? Ezt már csak azért sem teheti, mert épen a valószinűbb vélemény lehet hamis; már ezen szempontból sem bírhat átalános érvónynyel, azért nem is lehet minden más szabályt kizáró vezérelve cselekedeteink- nek. Vagy tán a tapasztalat szól mellette? Korántsem. Hányszor mellőzzük azt, ami valószinűbb és sikerünk reme- nyét a kevésbbé valószínűhöz kötjük! S eljárásunkat hány- szór nem igazolta a tett! ? Mint rendszer, mint elv pedig AZ ERKÖLCSI RENDSZEREK. 175
