Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra

AZ ERKÖLCSI RENDSZEREK.

139

pflichtwidrig, erlaubt oder unerlaubt sei. Auf's ungewisse kann man in moralischen Dingen nichts wagen, — nichts, auf die Gefahr des Verstosses gegen das Gesetz, be- schliessen.«1

Ha most e gyakorlati kétely megvan, kérdés el van-e zárva minden út a kétely megoldására. Vájjon a szorosan vett kétely helyébe lehetséges-e egy megokolt véleményt odaállítanunk s ennek alapján a gyakorlati kételyt eltün- tetni vagy más szóval elégséges gyakorlati bizonyosságra szert tenni cselekvésünk irányszabálya gyanánt? Mert tényleg csak kettő lehetséges: a kétes esetben vagy nem cselekedni, vagy ha ezt nem akarja vagy a kötelesség szempontjából nem teheti az ember, a cselekedet megen- gedhetőségéhez okvetetlenűl szükséges s elméleti direkt úton hasztalan keresett gyakorlati bizonyosságot kerülő, indirekt úton találni meg, hogy az ember nyugodt lelkiis- mérettél cselekedhessek s magát az erkölcsi rend megsértése veszélyének ki ne tegye.

Lehetséges-e ez ?

A felelet csak igenlő lehet. És pedig kettős szem- pontból — már a priori. Mert a posteriori csak akkor tűnik ki, ha a probabilizmus számára a pálmát végleg kivívtuk.

Először is tény, hogy erkölcsi dolgokban, különö- sen részleges eseteknél, eltekintve az általános alapelvektől, sokszor nincs meg, majdnem lehetetlen a bizonyosság, még akkor is, ha ennek csak legalsóbb fokára! mint erkölcsiek- ben rendesen, az erkölcsi bizonyosságra szorítkozunk. De másrészt az erkölcsi renddel szemben ott van az ember szabadsága, mely az erkölcsi rendhez hasonlóan Isten aka- rátában bírja alapját s azért mint ethikai szabadságnak érvényesülése az abszolút bizonyosság hiánya miatt úgy könnyű szerrel meg nem akadályozható. Ez pedig annál inkább, mert vele született s isteni akarat által szentesített jogánál fogva az ember felhatalmazással bir cselekedni,

Logik, Einleitung IX.