Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana

AZ APOSTOLI ATYÁK ERKÖLCSTANA.

127

dítja: Légy erős, mint Isten, katonája, az Ígért jutalom: halhatatlanság és örök élet. »Nrjfs á>g &eov d&Aijztfs׳ zb IHua áípd-aQOÍa xal (Mr! ccizóviog«.1

Sz. PoliJcárp hasonlóképen ajánlja a félelem-2 és re- menyből3 származó indító-okot a jámbor életre. Milyen reménynyel vigasztal? Dicsőségre támaszt fel az Ur! 4

A Diognéthez irt levél szerint honnét az első kérész- tények erkölcseinek fényessége? Honnét a soha meg nem fogyatkozó türelem a szenvedések elviselésében? Honnét a búzgóság, mely csaknem felemésztette őket ? Megadja a he- lyeslő feleletet: »zr!v év zeng oijpuvoíg drp&agxiíav nQOGŐnyó- ju/.voi«/1 Az örök boldogság reménye ösztönözte őket.

Midőn azonban a félelemből származó indító-okot hasz- nosnak, üdvösségesnek mondják, nem az ú. n. »serviliter servilis« félelmet értik, midőn az ember csak külsőképen kerüli a bűnt, szíve-lelke pedig ragaszkodik hozzá, — hanem az ú. n. »simpliciter servilis« félelmet, melynél fogva az ember belsőjében, szíve-lelke rejtekeiben sem ragaszkodik a bűnhöz. Az ily értelemben vett félelemről mondják, mint irataikból kitűnik, hogy üdvösséges.

Sz. Barnabás — mint fentebb láttuk — hasznosnak mondja félelemből származó indító-okot, de azt is mondja r »circumcisionem non carnis esse faciendam«,6 mely képes beszéddel azt érteti, hogy lélekben kell utálnunk a bűnt. Midőn arra int, hogy ragaszkodjunk az Istent félőkhöz7 — legott hozzáteszi —- azokhoz, kik szívükben tartják meg a parancsokat.8 Midőn pedig undorral óv az álszenteskedés- tői: zcegaie ég v/u,üv náaav v71óxQ1G1v.« 9 kizárja a »serviliter servilis« félelmet, mely nem más, mint hipocrisis.

1 L. ad Polyc. c. II.

a L. ad Philipp, c. II.

י U. o. c. VIII.

4 L. u. o. cc. II. IX.

5 L. ep. ad Diogn. c. VI.

6 L. ep. Barn. c. IX.

י U. o. c. X.

8 L. u. o.

י U. o. c. XIX.