Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana
124 DB. SANKOYICS IGNÁC. tíz. Ignác dicséri a testvériség műveit,1 minek ered- ménye »participatio in Deo«.3 A jelen életben ' »ratione alterius vitae habita« — Istenen kívül semmit ne szeres- síink.3 Kerüljük a bűnt, hogy a kárhozat soha ki nem alvó tüzére ne jussunk.4 Ne csak nóvleg, de cselekedetben legyünk keresztények.5 Mentői többet fáradozunk az üdvösség dől- gában, annál nagyobb dicsőség részesei leszünk. »"Onov ízAeicov Jíójiog, 710/iv xégőos■«6 Sz. Polikárp hasonlóképen az emberi cselekedet sza- badságát vallja a beszámithatóság alapjául. Miért buzdít az erény követésre, a bűn kerülésére,7 11a nem áll szabadságunkban akár Istennek, akár az ördög- nek szolgálni? Á Diognéthez irt levél szerzője az első keresztények erkölcseinek leírásában8 szükségképen feltételezi a szabad- ságot. De határozott szavakkal is tanítja, midőn felveti a kérdést, lehet-e az ember Isten utánzója ? Lehet, csak akar- jón. »Aúvaxcu d-éÁovzog abzov«.9 Egyértelműleg hirdetik tehát az apostoli atyák az akarat szabadságát, mely nélkül beszámíthatóságáról szó sem lehetne. De különbséget tesznek az egyéni s erkölcsi szabadság közt. Egyénileg választhatja az ember a jót, a rosszat egyaránt, — de azon ember mégis valóban szabad, aki — megvetve a rosszat — a jót választja, mivel így en- gedelmeskedik Istennek, a józan észnek, így lesz ura önmaascenderit in cor illius opera genii aequitatis, necesse est illum aut illam aliquid boni facere.« — Legkevésbbé sem tagadja itt az akarat szabadságát, mintha a kegyelemnek ellenállni nem lehetne, de annak hatályát tünteti ki. 1 L. ad Eph. c. I. 2 L. u. o. c. IV. ־ IT. o. c. IX. * U. o. XVI. 6 Ad Rom. c. III. ad Magn. c. IV. • L. ad Polyc. c. I. י L. ad Philipp, cc. IV—IX. 8 Ep. ad Diogn. c. V. 2 L. u. o. c. X.
