Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana

AZ APOSTOLI ATYÁK ERKÖLCSTANA.

121

akaratától nem szabad eltávolodnunk,1 az igazság útját, me- ly'et a hitből ismertünk meg, kell követnünk.3 ha végcélunk- hoz jutni akarunk.

Midőn sz. Hermász — mint valamennyi apostoli atya is — azt mondja, hogy Isten a végcél, kétségtelenül érteti azt is, hogy léten az erkölcsisógnek feltétlenül legfőbb nor- mája. E tan ugyanis benfoglaltatik az ember végső céljá- ról szóló tanításban.

De világosabb nyomokra is találunk. Midőn felemlíti a parancsot: »Primum omnium, —• crede, quod unus est Deus, qui omnia creavit et consummavit, et ex nihilo om- nia fecit«,8 érteti az erkölcsiség normáját. Másutt azt mondja, az Ur egyenes útja visz az üdvösségre;4 majd az Ur parancsait mondja ilyeneknek.5

Sz. Ignác is midőn figyelmeztet, hogy nem elég kérész- ténynek csak neveztetni, hanem annak kell lenni,6 Krisztus törvényét tartja szem előtt, mint olyant, amelynek meg- tartásától vagy meg nem tartásától függ az üdv megszer- zése vagy' elvesztése.

De nemcsak közvetve nyilvánítja nézetét az erkölcsi- ség normájáról, határozott szavakkal is említi. Krisztus ta- nítását,7 evangéliumát8 tartja annak.

Sz. Polikárp Krisztus tanítását,9 akaratát, Krisztust magát10 tartja az erkölcsiség normájának.

A Diognéthez írt levél ugyané tant állítja elénk. 01- vassuk csak az Y. és YI. fejezetet, hol oly festőileg irat- nak le a keresztények erkölcsei. Krisztus s az ő parancsai az erkölcsiség normája.

1 L. u. a c. XXI.

2 L. u. o. c. XXXV.

3 L. Past. L. II. Hand. I. cap. unie.

* U, o. Lib. II. Mand. VI. c. I.

5 U. o. Lib. II. Mand. XIII. cap. III.

6 L. ad Magn. c. IV.

י L. ad Philad. c. VIII.

8 L. u. o. c. IX.

־ L. II., IV., V. fej.

10 L. X. fej.