Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana

118

DR. SANKOVK'S l(5N־ÁO.

Nemde más, még pedig a természetfölötti erkölcsi rend törvénye kötelezi tehát az embert épen természetfö- lötti hivatása miatt, nem pedig az. mely az embernek csn- pán természeténél fogva illenék, »’Enoírjos (&eós) y/<öiQ &A- Aov ivjioi’ . . . g/eiv«.1 Mit ért ez alatt B.. megmagyarázza, midőn figyelmeztet, hogy testünk már nem csupán a lélek eszköze, hanem Isten temploma is. »Templum consumma- tum Deo«.1 2

De e természet fölötti erkölcsi rendben embertársain- kát is nem egyedül, mint velünk egyenlő termószetűeket, kell tekintenünk, hanem mint örökös társainkat Isten or- szágára, mint ugyanazon természetfölötti hivatás részeseit. Mindnyájan Isten templomai,3 mindnyájan megváltottak.4 Isten országába hivatottak5 6 vagyunk. Épen azért, felebará- tunkat jobban kell szeretnünk, mint saját lelkünket.0

Római sz. Kelemen lelkünkre köti, hogy megemlé- kezve Isten nagy s kitüntető Ígéreteiről7 s az Úr Jézus tanításáról,8 minden cselekedetünkben ezen erkölcsi rendet szem előtt tartva, »vitam Christo dignam« 9 éljünk. Ott a példa, Krisztus.10 *‘Testünk, mint a »Szentnek része« tisztán megőrzendő. Felebarátunkat is Mózes példájára, ki életét akarta adni népéért, kell szeretnünk.11

Hermász »Pásztor« c. műve hangos sürgetése annak, hogy természetfölötti céljának megfelelőleg éljen az ember, mely pedig a természetfölötti erkölcsi rendnek megtartását kívánja. Ha kívánja, a természetfölötti erkölcsi rend léte- zését, melyen az ember végcéljához jut. tartalmilag már

1 L. u. o. c. VI.

2 L. Barn. lev. IV.. VI. fej.

3 L. u. o. VII., XVI. fej. '

4 U. o. XIV. fej.

5 U. o. VII. fej.

6 U. o. XIX. fej. 'Ayanr!(1f1; ~׳ij׳ nhflíov uov ú7teo rijv 1//י1״/זן a0í'•

י L. I. Cor. c. XXXV.

3 L. u. r. XIII.

» U. 0. c. III.

U. o. c. XVI.

״ U. o. LHI.