Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana

115

(!éltetésünkhöz méltón életszentsógre kell törekednünk«.1 »Accedamus ad eum in sanctitate animae, . . . qui nos sibi ipsi electionis partem fecit«.2

Miben áll e szentség, hogy az isteni Ígéretek részesei lehessünk ? Ha elménk hitével Istenhez ragaszkodik.8 Ez a hit — mely nem remény és szeretet nélkül értetik4 már e földön mondhatatlan — mert természetfölötti — bol- dogsággal árasztja el az embert. »Fide in Christum in terra coelorum altitudinem aspicimus, supremum illius vultum spectamur, oculi cordis nostri aperti sunt, obscurata mens nostra in admirabilem ejus lucem assurgit«.5

Hermasz »Pásztor«-a, mondja, hogy a jámborul élők elveszik a jövendő jókat, üdvösségre jutnak.6 A jámbor élet- nek Istenhez vezető útja s boldogsága a hit,7 mely magába zárja a reményt és szeretetet is.8

Sz. Ignác apostoli buzgósággal figyelmezteti a híveket természetfölötti hivatásukra. »Lapides estis templi Patris, praeparati in Dei Patris aedificium, sublati in alta per ma- chinam Iesu Christi, . . . estis omnes deiferi et templiferi, Christiferi, sanctiferi«.9 Ép azért a keresztény nem ura önmagának, Isten tulajdona. Xgaouavog eavzov igovoíav ovx f'yct, áÁÁü (je<7) nyo/MCtiP

Hogyan dicsőítse az ember Teremtőjét természetfölötti módon? Erre is feleletet ad: Tökéletes legyen a ti hitetek és szeretetetek Jézus Krisztusban. A hit a kezdet, a szere- tét a vég.11 A tökéletes hitnek és szeretetnek jutalma: Jézus

' L. u. ott XXX. fej.

2 L. u. ott XXIX. fej.

3 L. u. ott XXXV., XXXVI. fej.

* V. ö. u. ott IXL. fej.

־• L. u. o. XXXVI. fej.

6 Pastoris Lib. I. Vis. I. capp. I., III.

י L. u. o. Lib. I. Vis. III. c. VIII.

s L. u. ott Lib. III. Sim. IX. cap. XV.

8 L. ad Eph. c. IX.

10 L. ad Polyc. o. VII.

11 L. ad Eph. c. XIV. yLjyrj [1av Ttioug, tá).og da nya71i\.

AZ AI'OSTOLl ATYÁK ERKÖLCSTANA

8*