Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana

Ill

ségét, és így egy másik forrás szükségességét t. i. a szent hagyományét is bizonyítja.1

Sz. Polikárp hasonló elvi álláspontot foglal el. Csak egy- szer, felületesen is olvassa el az ember, rögtön szemóbo ötlik, hányszor hivatkozik levelében a Szentírásra, mint Isten szavára ? Midőn pedig a íilippibelieket arra inti.2 hogy sz. Pál tanítását mindenekben tökéletesen tartsák meg, világosan mutatja, hogy a Szentirás nem kizárólagos anyagi forrása a kinyilatkoztatott hit- és erkölcsi igazsá- goknak.

Hasonló módon jár el a Diognéthez írt- levél ismeret- len szerzője is. Úgy az írásokat,'* mint a hagyományt »rá naQaöod'évia«4 egyenlő tekintélyű két anyagi forrásnak mondja.

Az apostoli atyák erkölcstanának tehát — imént jel- zett álláspontjuk szerint — anyagi alapforrása: a Szentírás és hagyomány. Az a kérdés, szabadságában áll-e kinek- kinek e forrásokból meríteni az erkölcsi szabályokat, hogy azok szerint élhessen ?

Sz. Barnabás Krisztusnak egész tanítását — miként a próféták megjövendölték, az apostolok hirdették — tartja a keresztény tanok helyes megítélésének zsinórmértékéül.5־

Római sz. Kelemen szerint az apostolok s azok utó- dai — az egyház tanítói hivatala tehát — hivatottak egyedül a tanításra.6

Sz. Hermász »Pásztorokban egyenesen az egyház ta- nítói hivatalához utasít bennünket. Azt mondja ugyanis, hogy akik az apostolok utódainak, a püspököknek — kik- nek hivatala az Isten Fiát hirdetni7 — szavait hallgatják s hivő szívvel befogadják, »honorati sunt apud Dominum«.8

* L. ad Philad. c. VIII.

־'י L. c. III. ad Philipp.

3 L. c. XII. ep. ad Diognet.

4 L. u. 0. c. XI.

6 L. ep. cath. cc. VI., IX., XVI., XIX.

6 L. I. Oor. XLII., XLIV.

י V. ö. Pastoris lib. I. Vis. III. cap. V.

s V. 0. u. o. 1. III. Sim. IX. cap. XVII.

AZ APOSTOLI ATYÁK ERKÖLCSTANA.